Több különböző poszt alatt a hozzászólásokban már érintettem a témát, de gondoltam jobb, ha összegyúrom egy posztba.
Azzal kezdem, hogy nem tetszik a szónak a jelentése, vagyis inkább az nem tetszik, akikre használják.
Eleve mit is jelent a ribanc? Miért ribancoznak le valakit? Azért mert sok férfival lefekszik? Mert szereti a testiséget és a élet örömeit? Sokkal inkább ribanc az, aki valamilyen érdek miatt van egy férfi mellett (pénz, hatalom, akármi más). Sokkal inkább ribanc az, aki elhiteti a férfival, hogy lehet valami, holott rég tudja, nem lesz. Szóval én nem nevezném ribancnak azokat, akik csak szeretnek dugni és kipróbálni több férfit is. Pasi szemszögből pedig legyünk őszinték, azokat ribancozzuk le akik másokkal igen, velünk pedig nem akarnak lefeküdni. :D
Szomorú, hogy a társadalom megbélyegezte azokat a nőket, akikről nem titok, hogy szeretik a szexet változatos partnerekkel.
A ribancok jobbak, mint a rendes lányok? Szerintem, igen. Hogy miért?
A válasz roppant egyszerű, jobbak az ágyban. Egy nőnek is kell teljesítenie és az eddigi tapasztalatok alapján (nem csak a sajátom nyilván), amelyik nőnek kevés pasija volt, az egyszerűen nem elég jó. Kevés férfi = nem túl változatos szex = tapasztalatlanság. Lehetnek kivételek, ha a kevéske férfi közül egyik másik ott volt a szeren és tudtak együtt fejlődni, de ők a kisebbség. A legtöbb kedves, rendes lány nem jó a szexben. A csípőmozgásuk esetlen, rossz a ritmusérzékük, a nem hagyományos pózokban hamar elfáradnak, de a legrosszabb velük az orál.
Valamiért a nők többsége azt hiszi, ez olyan ösztönös dolog, megnéz egy-két pornót és azt hiszi, tudja. Hát nem. Ide édeskevés az elmélet. Ide tapasztalat és gyakorlás kell. Sokan rosszul cumiznak, és férfiként, mit tehetsz? Amint egy apró jelét adom annak, hogy ez nem az igazi, ott vége is mindennek, sértődés lesz. Inkább tűröm és várom a végét, hogy végre dugjunk inkább. Ha régóta nem volt nővel az ember, akkor még ez is jobb lehet a semminél, de nem az igazi. Azt sem értem, miért hiszi sok nő, hogy az nekünk jó, ha masszírozzák a golyónkat cumizás közben? Nincs sok olyan, akivel erről lehet beszélni, de a baráti társaság férfi tagjai közt nincs egy sem, amelyiknek ez jól esne. Ennek azért örültem, mert kezdtem azt hinni, bennem van a hiba, mert nálam rohadtul az ellenkező hatást tudja kiváltani a golyómarkolászás, mint amit a nők hisznek. De ezek szerint nem vagyok ezzel egyedül. Lehet, hogy van, aki élvezi, de akkor itt is az a helyzet, hogy nem minden férfi egyforma, ahogy a nők sem.
A tapasztaltabb nők jobbak az ágyban minden szempontból. A huszonéves egyetemisták, akik voltak vagy harminc pasival, kegyetlen jók a szexben. Akik pedig „átlagos” mennyiséget fogyasztottak, azok a ritka kivételeket eltekintve, nem igazán jók. Még a saját testüket sem ismerik igazán. Ez szerintem kurvára szomorú. Itt pedig beszélhetünk arról, hogy a harmincas nők gyakran hencegnek azzal, hogy ők azért jobbak a huszonéveseknél, mert ismerik a saját testüket és tapasztaltabbak. Ez talán így volt még a kilencvenes években, de azóta felnőtt egy másik generáció is. Ma már a tapasztalat a huszonévesek mellett áll, ma egy átlagos húszéves nőnek több partnere van 2-3 év alatt, mint egy harmincasnak egész életében.
Az átlagos mennyiségű pasi/nő: Egy előző posztban azt fejtegettem, hogy az átlagos testalkat kifejezés mást jelent manapság, mint 15 éve. Mivel ugye az átlag igazodik az aktuális kor végleteihez, így ami 15 éve még majdnem molett volt, az ma már átlagosnak számít. Kicsit sarkítva persze. Hasonló a helyzet azzal, hogy kinek mennyi nője és pasija volt. Ezt még érdemes megfejelni a lehetőségekkel is, ami annyit jelent, hogy egy nagyvárosban több a lehetőség mindenki számára, mint mondjuk egy faluban. Mikor otthon éltem azt láttam, hogy mindenkinek volt 2-3 párja 25 éves koráig (a 4-5 már extrém volt) mikor frigyre léptek, addig itt pesten 2010 után, a helyzet sokkal másabb. Itt 25 éves koráig a többség lefekszik átlagosan 20-25 partnerrel. Ez szerintem jó, mert több lesz a tapasztalat és jobb olyannal párkapcsolatra lépni, akivel isteni a szex. Azt is bele kéne kalkulálni a képletbe, hogy az emberek gyávák, félnek, hogy nem találnak jobbat, ezért hajlamosak leragadni az első olyannál, akivel so-so megvannak. Városban ezért jobb ismerkedni, mert mindig van jobb! Mindig van másik. Túlzásba is lehet esni (khm, én) és az más problémákhoz fog vezetni, de fiatalon mindenképp jobb nagyobb merítésből válogatni.
Egyes kutatások szerint, aki több partnerrel fekszik le, az minden alkalommal egyre kevesebb olyan hormont termel, ami a kötődés kialakulásához szükséges. Azaz minél több emberrel dugsz, annál alkalmatlanabb leszel a tartós párkapcsolatra.
Nos, ez a rákfenéje az egésznek. Mármint a kettősség. Akinek kevés partnere volt, és jó párkapcsolati alapanyag, az valószínűleg nem jó az ágyban. Aki pedig jó az ágyban, az mivel jó, valószínűleg sok partnere volt, ergo nehezebben fog megmaradni egy mellett.
A régi korokhoz képest ami hiányzik manapság, az a „félelem”. Régebben, ha kiderült, hogy rossz párral kötötted össze az életed (ami biztos, hogy így volt az esetek 90%-ban), akkor is mosolyogva leélted az életed és csináltál gyereket. Nem volt divat válni. De már akkor is ment a félre kúrás rendesen, pont mint manapság, csak nem volt internet, ahol ezt megbeszélhették volna. Sok nagyszülő mondja mosolyogva, hogy miket műveltek annak idején és gondolom, hogy nem volt okuk hazudni.
Azért tűnik úgy, hogy régebben jobbak voltak a kapcsolatok, mert volt egy (vagy több) kényszer, egy fenyegetettség, ami összekovácsolta a párokat. Ez egyrészt a mások véleménye, hogy mit szólnak majd, másrészt pedig az élet nehézségei. Nehéz volt akkoriban egyedül boldogulni, jobb volt egy párral együtt küzdeni. Ez a küzdelem még azokat is összébb tudta kovácsolni, akik annyira mégsem kedvelték egymást. Ez a küzdelem ma már jelentősen kisebb. A nagyvárosokban a fiatalok nagy része, egyedül is boldogul. Én is egyedül élek, nincs szükségem senkire hosszabb távon. A magány, ami ellen sokan menekültek régebben, ma már nem olyan erős. Internet, TV, fórumok, chat, bulik, akárhol lehet társasági életet élni. Ez persze nem olyan mély, de arra épp elég, hogy az ember ne érezze magányosnak magát.
Nincs küzdelem, nincs, mi összekovácsolja a párokat, ezért könnyebb szétmenni is. Könnyebb válni, ma már nem szól érte senki, ezért minden lazább lett. De ez nem baj. Inkább ez, mintsem leélni egy életet valakivel, akivel csak a megpróbáltatások kovácsolnak össze. Egyik sem ideális állapot, de a kettő közül ez a mostani a jobb. Szerintem.
Az is igaz persze, hogy családalapítás szempontjából a jelenlegi helyzet nagyon rossz, de én erről nem tudok nyilatkozni, nem célom a családalapítás. Nem is abból a szempontból készült ez a poszt.
Kicsit eltértem az alap felvetéstől, de valamilyen szinten kapcsolódik hozzá ez is. A világ változik, és a családmodellek is átalakulnak lassan. Nem tudom, milyen lesz 50 év múlva, de biztos nem olyan, mint most. Lehet, hogy rosszabb lesz, de hé! Ki tudja, lehet, hogy jobb lesz. Meglátjuk. Addig meg szívesebben dugom a ribancokat. :P
Ezen a héten (november eleje van, mikor ezen sorokat írom), egy ismerkedős oldalt tesztelek és öt randim volt zsinórban egy héten belül. Mind 25-29 közötti. Ebből három tartós kapcsolatban él (egyik férjnél is van), és eszük ágában sincs szétmenni. Szeretőt keresnek. De persze az oldalon ebből semmi nem derült ki, csak élőben. De aki olvasta a régebbi posztokat, láthatta hogy volt párszor olyan, hogy nem szingli csajjal kavartam. Most a férfiak egy része azt mondja, hogy ezek is ribancok!
De próbáljuk meg a másik szemszögéből nézni a dolgot. A csaj együtt van valakivel öt éve, akkor esélyes, hogy már egy éve nincs szex, vagy csak ünnepekkor. Ennek tudjuk az okát, akármennyire jó is a csaj, ha minden nap kezeled, megunod és nem fog már úgy menni. Aki élt hosszabb kapcsolatban az tapasztalata ezt. A nő szeretne szexet, hogy érezze, hogy kell még valakinek. Mit tehet? Mit tehet a férfi?
Az "üljenek le és beszéljék meg" módszer nem működik. Ha a nő azt mondja, hogy szeretne mással is szexet, akkor a férfiban felmegy a pumpa (ösztön, hogy akkor nem övé esz az utód, ha más hím is odapofátlankodik). Ha meg a férfi mondja a nőnek, hogy jó lenne mással is, akkor meg azt fogja érezni a nő, hogy már nem kell a férfinek. Ez mindkét szempontból nehéz helyzet. A félrekúrás/szeretőtartás nem véletlenül tart, amióta ember létezik és fog is még tartani. A férfi prostihoz jár, a nő meg szeretőt tart. Ezen ma már kár megbotránkozni.
Amire rá akarok világítani az, amit fentebb írtam, a dolgok átalakulnak. Illetve marad minden a régi, hisz régen is ez zajlott, csak nem volt ennyire nyilvános. Annyiban lesz változás, hogy egyre elfogadottabb lesz, és remélhetőleg rádöbbenek az emberek (persze nem ez a generáció, hanem majd a következők), hogy az emberiségnek ideje elismerni hogy a monogámia nem működőképes többé. Vagy minden marad, ahogy most van. De olyan, mint régen, nem lesz már többé.
