Eszterrel nem volt könnyű összehozni egy találkát. Eleinte gyorsan haladtak a dolgok, tinderről át facebookra, majd hirtelen stop tábla. Sehogy sem akart összejönni a személyes kontakt. Pedig írásban haladtak a dolgok, bár nem volt bőbeszédű, de megvolt a közös hullámhossz. Főbb témáink a vezetés és az autók voltak. Épp abban az időszakban járt vezetni tanulni. Kicsit cukkoltam, amin eleinte besértődött (ez sohasem jó jel), de aztán mintha észhez tért volna és elkezdte venni a lapot.
Szóval az első találkozót lemondta előtte való nap, mert hirtelen mennie kellett valahová. Pár napra rá a hétvégét mondta le, mert rosszul lett az anyukája. Gyanús volt, de nem akartam ezzel cinkelni, hátha tényleg rosszul lett az anyja. Pár nappal később megfájdult a foga. Itt már nem is vettem komolyan, nem töröltem le valami miatt, de nem is írtam neki. Nem sokkal később ő kezdett írogatni és újabb időpontot javasolt. Természetesen előtte egy órával megint rosszul lett az anyja. :P
Amúgy a nők "kifogás-generátora", nem túl kreatív, ezek a leggyakoribb kifogások: hazautazom vidékre, költözködöm, beteg anyu/mama/kiskutya, vizsgáim lesznek, dolgozom (éjjel-nappal), beteg vagyok/leszek, fáj/fájni fog valamim... :D
A valóság pedig ilyesmi: Félek találkozni, mert csak előadtam magam a neten, inkább otthon nézek valami sorozatot a szakadt pólómban. :P Kicsit túlozva persze.
Én megint nem írtam neki, de aztán újabb kör következett. Ezúttal a lakásához közel akart találkozni, ami viszont tőlem volt nagyon messze, a város másik felén. Rábólintottam, de végig szűkszavú voltam, semmi energiát nem akartam már belefektetni a csajba. Persze nem állt szándékomban elmenni erre a távoli randira. Biztosra vettem, hogy megint közbejön neki valami. De ha mégsem, hát had várjon rám ott. Tudom, hogy gonosz dolog, de őszintén, ki hiszi el, hogy ennyi minden közbejön neki?
Gyanúm beigazolódott, a megbeszélt találka előtt fél órával írt, hogy behívták valahova (már nem tudom, hogy hova). Ez azért vicces, mert tudta, hogy a találkahely a város másik felén van hozzám képest, azaz már rég félúton jártam volna, mikor az üzenetét megírta. Csakhogy nem jártam félúton. Itthon ültem egy kávé mellett (a szakadt pólómban és sorozatot néztem) és hat másik nőt fűztem tinderen. Még hangosan fel is röhögtem magamban, hogy ha a csaj szórakozik és utaztatni akart, akkor megszívta.
Ezután már untam az egészet és már zavaró volt, hogy a „chat ablakomban” ott van Eszter, mert azóta több új nő is került oda és akiben nem látok potenciált, azt törölni szoktam. Azonban késztetést éreztem, hogy ultimátumot adjak ennek a kamugép nőnek. Nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy azt higgye félúton jártam és most hoppon maradtam, az sosem jó, ha rinyál egy pasi. Azt mondtam, hogy semmi gond, amúgy is a környéken volt dolgom és onnan mentem volna a randira, de még időben szólt, így nem túráztattam magam feleslegesen. Majd ezután ultimátumot adtam neki. Túl sokszor jön közbe valami én pedig nem akarok más randikat lemondani miatta, így nem sok értelmét látom a próbálkozásoknak. Maximum akkor lenne ennek az egésznek lehetséges jövője, ha ő jön át hozzám pár napon belül, mert amíg nem látom, addig nem akarok vele foglalkozni.
Azt gondoltam, hogy most el fog tűnni, vagy....a vagy következett be, jól tippeltem. Két nappal később írt, hogy a közelben lesz dolga és beugrik hozzám egy kávéra. Kezdett érdekes lenni, de nem éltem bele magam, arra tippeltem megint közbejön neki valami. Nem a pontos címet adtam meg, csak a pár percnyire lévő ismertebb helyet és hogy akkor este ott találkozunk. Így még ha fel is ültet, bukom két percet az életemből, amíg kimegyek, meg vissza.
Eljött. Bár késett pár percet és már majdnem elindultam vissza, de megjelent. Olyan volt, mint a képeken, vékony, nálam 10-12 centivel alacsonyabb, szőke vállig érő haj, barna szemek. Tetszett első blikkre. Viccelődtem, hogy csodálkozom, hogy sikerült ezt összehozni, közben pedig elindultunk hozzám. Azzal nyitott, hogy majdnem le kellett ezt is mondania valami miatt, de egy órát tud maradni. Most vagy azért, mert nem jöttem be neki élőben és gyorsan limitálni akarta a randi maximális időtartamát, vagy tényleg dolga volt. Szóval hazahoztam.
Semmit nem akart inni, mert aznap még vezetnie kellett menni. Kóláztunk (a kávéból se lett semmi) és a kanapén beszélgettünk. Mivel szereti az autókat a forma 1 jó témának bizonyult. Elég gyorsan elröppent az az egy óra, de nem történt semmi. Végig zártak voltak a lábai, karok keresztben, épp csak párszor megérintettem, hogy legalább fizikai kontakt legyen. Ezt a legkönnyebb a karórával, vagy karkötővel elérni. „milyen jó órád van, mutasd!”. És már meg is érintheted a kezét. A végére mintha oldottabb lett volna, de annyira nem, hogy bármivel is próbálkozzam. Kikísértem, majd mielőtt eltűnt annyit mondott, hogy találkozzunk még.
Azonban második randit hiába terveztünk, neki mindig közbejött valami. A harmadik sikertelen egyeztetés után nem írtam neki többet, és ő sem keresett.
Update: egy évvel később, megint összeakadtunk valahogy tinderen. Nem ismertem fel, mert más smink, más képek voltak a profilján, csak mikor addig jutottunk, hogy facebook kontakt csere, akkor láttam, hogy én ismerem ezt a csajt. :P Én is újabb fotókkal voltam fent és Ő sem ismert fel elsőre… vagy pedig tudta ki vagyok és szórakozni akart. Mindegy töröltem szó nélkül.
