Tinderes találat, arcra gyönyörű csaj, szép szemek, fekete haj, de a bemutatkozó soraiban már írja is, hogy 190 magas. Ez egyértelmű jelzés a férfiak felé, hogy 190 alatt ne is keressék, de én szeretem a kihívásokat (na jó, nem szeretem annyira, de nagyon bejött az arca miatt). Ráírtam és a szokásos szövegemmel jöttem, amit kifejezetten magas nők számára fejlesztettem. Be is vált, reagált és nagyon tetszett neki a humoros nyitásom. Olyannyira, hogy minden mondata végén szmájli volt. De szó szerint, mikor épp nem poént nyomtam, akkor is így válaszolt.
Alig egy nap után már átmentünk face-re és ott folytattuk az ismerkedést. Kicsit több kép volt fent róla így azt hittem, jobban körvonalazódik kivel is lesz dolgom. Volt róla egész alakos kép, így abban biztos voltam, hogy az alakja miatt nem ér majd meglepetés. Érdekesnek találtam, hogy minden fotón vigyorog. Amin nem, ott is mosolyog. De hát, végülis az ember olyan képeket oszt meg, amelyeken vidám. Bár ő túlzottan vidám volt minden képen. :)
Megismerkedésünk után 4-5 nappal már el is jött a találkozó időpontja. Mivel messzebbről jött, így félúton találkoztunk, azaz nem a lakásom közelében lévő kávézókban. Így nem is számítottam szexre (bár nem a lakás távolságán szokott múlni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen esetekben, mikor félúton, mindkét fél számára semleges kerületben találkoztok, akkor ott aznap nem lesz semmi).
Ildivel első blikkre nem is volt baj, a tűsarkú miatt elérte a 200 centit, vékony, jó alakja volt, de mikor a szemébe néztem… Mindenki találkozott már olyan emberrel, akinek ha a szemébe néztél, akkor láttad, hogy ez nem 100-as. Nehéz ezt megmagyarázni, főleg leírni, de van a tekintetükben valami sugárzó sötétség, vagy én nem tudom. A lényeg, hogy láttam, hogy valami nem kerek. Azért beültünk egy kávéra a megbeszélt helyen.
A szokásos témaköröket rágtuk végig (nekem már rutin): sorozatok, szórakozás, könyvek, ciki az online ismerkedés, stb. Sajnos beigazolódott a gyanúm, hogy nem százas, mert mindenen hangosan röhögött, de tényleg mindenen. Az apróbb poénokon, amiknek csak a mosolykeltés a célja, még azokon is szó szerint nyerített. Nagyon kínos volt, mert mindenki minket nézett, de őt ez nem zavarta (gondolom megszokta már). Kaptam közben jeleket tőle, pedig igyekeztem távolságtartó lenni. Hátradőltem, kerültem a szemkontaktust, hideg maradtam. Kínos egy óra volt, de amikor kiment a mosdóba, rendeztem a számlát, majd azzal vártam, hogy inkább sétáljunk, úgyis jó idő van.
Kicsit sétáltunk, majd hála az égnek hétköznap révén, hivatkozva a másnapi munkára, sikerült elválnunk. Úgy tűnt ő végig jól érezte magát és nem vette a távolságtartásomat, mert már azt ecsetelte, hogy moziba kéne mennünk legközelebb. Erre rábólintottam, hogy megbeszéljük. Nem tudom, mi volt a humorával, vagy úgy egyáltalán az elmeállapotával, de ennyire azért még én sem vagyok vicces. :) Az a helyzet, hogy mindent összevetve, ijesztő volt a csaj.
Nem hiszem, hogy izgult és amiatt tűnt furának, inkább valami tényleg nem volt rendben nála. Jó test ide vagy oda, nem éreztem késztetést semmire vele kapcsolatban. Nem kerestem többé.