Ez egy alap momentum nálam (vagyis az egyik), hogy akivel levelezek, azzal rátérünk a kávéra. Ez egy jó téma, sokat lehet róla beszélni és ebből lehet kanyarítani egy kisebb tereléssel arra, hogy elmegyünk kávézni valamikor. Persze, ha a csaj nem kávézik akkor szopacs van. Szerencsére a többség iszik (még ha ők kávénak merik nevezni a frapés, fahéjas, kutyafaszát).
A lényeg, hogy meg lehet beszélni, hogy hol vannak a legjobb kávézók (mondjuk érdemes valóban tapasztaltnak lenni ezen a téren), és ilyenkor a legjobb téma Frei kávézója. Márpedig azért, mert annyiféle kávéjuk van és a neve is kicsit jobban hangzik, mint Mari néni kávézója. :P Elég kényelmes téma, lehet lesni az itallapról, amin mindig van pár soros leírás az adott kávéról. Lehetne arról vitatkozni, hogy a legerősebb/elérhető kávé az, amit kotyogóssal főzöl le otthon, de ez nem erről szól. A kávézás egy rituálé annak az életében, aki issza. Ha olyannal randizol, aki nem, az igyon teát vagy akármit, de akkor már rég nem lesz olyan jó az alap, mintha mindketten kávé rajongók lennétek. Lehet beszélni a saját kávézási rituálédról.
Bernadettel is hasonló társalgás zajlott le pár nap alatt, mivel ritkán tudott írni (vagy húzta az agyam – ezt már sosem tudjuk meg). A fentebb említett kávézóba beszéltünk meg randit, és előtte találkoztunk. Puszi után választottunk kávét, én ajánlottam is párat, majd iszogatni kezdtük. Mindig másfajtát rendelek (akárcsak a nőkben, itt is kedvelem a változatosságot), de ezúttal beválasztottam rendesen. Mindkét értelemben, a nőt is buktam, meg a kávém sem ízlett. De kicsit visszakanyarodva: a beszélgetés jól ment, bár jeleket nem adott, de sokat viccelődtünk és kiderült, hogy neki is élnek rokonai arrafelé, ahonnan én származom. Kicsi a világ szöveg következett, és pár történet a „hihetetlen véletlenek az életemből” című könyvből. :D Ez eléggé rutin téma, de ha érdekes történeteid vannak a véletlenekről, az jó szokott lenni.
Minden normálisnak tűnt és benne volt egy második randiban is, legalábbis szóban még így állapodtunk meg. Csak puszi volt elköszönésnél, ami már gyanús volt, de olyan nagyon közeledni sem tudtam felé a helyszínen, elég nagy volt a tömeg. De gondoltam majd máskor. végig azt ecsetelte, hogy mennyire megvan a közös hullámhossz és mennyi közös témánk van (ez a világon semmit nem jelent egy nő szájából). Másnap írtam neki, de semmi reakció. Két nappal később megint dobtam egy üzit, de semmi. Ez ennyi volt, csak nem merte a szemembe mondani. Itt sem tudom, mi volt a baj. Gondolom, nem jöttem be neki annyira élőben. Van ez így, nekem sem jöhet össze minden.
Utólag végiggondolva, egyszerűen nem volt kémia, jót beszélgettünk, de ebben nem volt több. Csak ezt ő előbb tudta, nekem meg kellett még tapasztalat, hogy ezt megértsem utólag. Tipikusan, mint mikor egy céges csapatépítőn olyannal/olyanokkal kerülsz össze, akikkel alig futsz össze a folyosón. Jól elbeszélgettek aznap, de tudod, hogy ebből sem barátság, sem haverság, sem semmilyen más kommunikáció nem lesz jövőben.
Felszínes, elnagyolt, rutin randi volt ez, akárcsak a poszt. :P
Visszatérve kicsit a kávéra. Azt vettem észre, hogy még sokaknál luxuscikknek számít otthonra a kapszulás kávéfőző. Legalábbis azoknál a nőknél, akik nem vezető beosztásban vannak. Sokszor meglepődnek, hogy kapszulás kávét iszom itthon is, nem csak a munkahelyemen. Tény, hogy egy átlagos kapszula mondjuk 100 forintra jön ki, akkor napi hárommal számolva az kb 9-10.000 forint havonta kávéra. Tény, hogy többszöröse az őrölt kávé fogyasztásának, de azért nem olyan nagy luxus ez, főleg annak függvényében, hogy a lányok jelentős része a reggeli frappéját a starbucksban veszi 6-700 forintért.
