Kezdjük azzal, hogy sokat köszönhetek annak, hogy kellemes mély, megbízhatóságot sugárzó hangom van és ehhez olyan megjelenés társul, aminek hatására könnyebben nyílnak meg nekem a nők. Ez persze egyben hátrány is, mert gyakran leszek lelki segélyszolgálat nekik, bár ezt már tudom hárítani. Gyakran megesik, hogy egy nő pikk-pakk kitálal, aztán pedig csodálkozik és fogja a fejét, hogy miért is mondta el mindezt nekem. :)
Alanyunk neve Móni, akivel nem egy hétköznapi randioldalon ismerkedtem meg, hanem olyanon, ami kifejezetten szexpartner kereső volt. De nem prosti volt, hanem azon ritka nők egyike, akik tényleg csak egy kis testiséget akartak egy férfitól. Állítása szerint, neki nem kell állandó társ, de a szexre igénye van. A vadászathoz már öregnek érezte magát (30 volt), ezért kipróbálta ezt az oldalt. Én meg minden oldalt kipróbáltam a nagy számok törvénye ugye… Lesz is egy teszt erről az oldalról hamarosan, és maradjunk annyiban, hogy Móni a nagyon ritka kivételek közé tartozott azon az oldalon. :)
A Parlament előtt találkoztunk (igen, leendő szexpartnerek első találkozása épp oda esett, ennél már csak egy templom udvara lett volna ironikusabb), és első blikkre megvolt a szimpátia. Persze képeket láttunk már egymásról, nem volt top nő, de simán vállalható típus. Annyi, hogy a comb, fenék, csípő hármason volt úgy 7-8 kg plusz, de nem volt vészes. Fekete, hátközépig érő haj, barna szemek, kerek pofi. Valami nagyon lelakott nőre számítottam, de nem volt az.
Nem volt kedve beülni sehová, viszont szeretett sétálni, így meg is volt a program. A belvárost teljesen bejártuk oda-vissza. Úgy 3-4 órán át andalogtunk és közben folyamatosan ő beszélt. Ugyanis nem hagyott szóhoz jutni. Eleinte még ment a kérdések dobálása a másik irányába, de ahogy oldódott a feszültség, amit én értem el pár poénnal, ő átvette a kontrollt és be nem állt a szája.
Igazából csak foszlányokra emlékszem, mert az agyam csak egy rövid ideig bírta ezt a terhelést, aztán szerintem önvédelemből lezárt és csak néztem ki a fejemből. :P Találkoztam már fecsegő nőkkel, de ő vitte a prímet. Már tudtam, hogy nem ő választotta a magányos életmódot, hanem esélyes, hogy nem maradt meg mellette senki. Beszélt mindenről, vallás, gyerekétkeztetés, kórház és rémlik, hogy még azt is elmesélte, hogy mikor és hogyan, mivel műtötték meg. Teljes részletességgel beavatott a kórtörténetébe! Mondanom sem kell, ott az agyam visszakapcsolt és valami perverz módon, minden infót befogadott a műtétről, ami abban a pillanatban kiölte belőlem a szikrát mindenféle további testiségtől.
Vannak dolgok, amikről egy férfinek tényleg nem kell tudnia. Már az is kiakaszt, hogy régóta együtt élő pároknál, az egyik zuhanyzik, közben a másik a wc-n pisil (olyan lakásban persze, ahol a kettő egy helyiségben van). Csodálkoznak, hogy ráunnak egymásra, ha mindent tudnak a másikról?
Persze Ő is minden története után azzal védekezett, hogy "nem tudom, ezt miért meséltem el", "nem is értem, miért mondom el ezt", stb. Nem olyannak tűnt, akinek hallgatóság kell, inkább olyannak, aki a zavartságát beszéddel leplezi, de néha nem figyel oda, miről kezd el beszélni.
Szóba hozta a nyitott kapcsolat lehetőségét, azaz, ha jók vagyunk az ágyban, akkor lehet ez rendszeres, de közben mindketten nézelődhetünk. Vagy tényleg így gondolta (akkor respect, mert őszinte és szerintem is ez egy működő dolog lehet más körülmények közt), vagy tartalék vibrátor lettem volna, amíg talál jobbat, vagy nem is volt szingli. Ezt már nem fogom megtudni.
A séta végén azzal köszöntünk el, hogy keresni fogom, és majd nálam kamatyolunk pár ital után. Nem kerestem, ez a műtét dolog mindig felrémlett előttem, mikor rá gondoltam. Inkább hagytam a fenébe. Gondolom más, ha mondjuk van valakim és őt műtik, mint így, hogy nem ismertem, épp az első dugásra készülünk és már ilyeneket tudok róla…
Azoknál a nőknél vettem még észre azt, hogy minden szarról beszélnek, akik már "kiöregedtek" a randizgatásból, vagy gyorsan akarnak valakit, ezért nem húzzák az időt játékos ismerkedéssel, hanem ráöntenek minden infót a jelöltre és ha elfogadja a "feltételeket", akkor mehet tovább az ismerkedés. Ez elég szomorú, általában ezek a nők olyasmikkel szabadkoznak, hogy "öreg vagyok már a játszadozáshoz", "kinőttem már a kalandokból", stb. Valójában csak időlimitről van szó. Ketyeg az óra és kell valaki, ezért a játékos ismerkedős részt át akarják ugrani. Ez az ő tekintetükben pozitívum, hogy ennyire "komolyak" már, de férfi szemmel szánalmas mutatvány, hogy már minden mindegy alapon kitálalnak a másiknak aztán lesz, ami lesz...
