Tinderen találkoztunk, ahol olyan képei voltak fent, amiken edzés közben pózolt. Mindig is kíváncsi voltam az izmos nőkre, de ő nem az a hardcore szint volt, az a szörny kategória, hanem másmilyen. Említette a kategória nevét, amiben versenyzik, de már nem emlékszem rá. Szóval, izmosabb, mint egy fitness modell, vagy mint egy aerobic edző, de nem annyira izmos, mint egy profi szintű testépítő nő. Bár elmondása szerint a legtöbb férfit, már ez a szint is zavarja.

Rövid szőke haja és barna szeme volt. Két nap alatt megbeszéltünk egy találkozót, mégpedig stílusosan egy gluténmentes fagyira invitáltam (ezt még az előző, aerobic edzőnőtől láttam). Szerencsére a lakásom közelében is van ilyen fagyizó :P

A fagyizás végeztével, a lakásom felé indultunk. Imádta a francia bulldogomról készült képeket, én pedig javasoltam, hogy ugorjunk el érte, lehozom és hármasban sétálunk. Imádta az ötletet. Felmentem a kutyáért, levittem és elindultunk a Hősök tere felé. Elég sokat sétáltunk és legnagyobb meglepetésemre a kutya nem nagyon foglalkozott Georginával. Mindenkivel játszik, kelleti magát, ilyesmi, de ezúttal nem tette. Kicsit csalódtam is a kutyában, mert ő még a legfagyosabb puncit is felolvasztja nekem. :D

Sétáltunk vagy két órát és egy nagy kört tettünk a környéken, de a beszélgetést nem tudtam más irányba terelni. Vagy a kutya került szóba, vagy a testépítés, étrendek és ilyesmik. A vége felé már nagyon untam az egészet. Ugyanaz volt a helyzet, mint mikor egy tipikus plázacicával randizik az ember, az a vásárlásról tud csak beszélni, Ő pedig csak az alakformálásról. De legalább kaptam pár tippet edzéshez, étkezéshez, és megtudtam, hogy mindenki doppingol, még ő is. Nem mintha ez meglepett volna. A séta végén leraktam a kutyát otthon, őt pedig hazakísértem. Elköszöntünk, de mindketten tudtuk, ennek nem lesz folytatása.

Mikor elkezdtünk beszélgetni és említettem, hogy én is edzek, meg van étrendem, akkor szerintem ő valami nagy kigyúrt hegyomlásra számított (pedig látott képeket rólam), én pedig inkább atletikus vagyok.

Azért azt is érdemesnek tartom megemlíteni, hogy a szókincse nem volt valami bő, nem azt mondom, hogy buta volt, de na… Séta közben az exei is sorra kerültek, ami mindig necces téma, és találjátok ki, milyenek az exei? Persze, hogy testépítő versenyzők. Ez persze nem baj, csak fura nekem az ilyen, motoros a motoroshoz, testépítő a testépítőhöz, táncos a táncossal. Ez tipikus „munkahelyi” ismerkedés és tudjuk, hogy azok ritkán működnek.

Mégis sikernek könyvelem el a találkozónkat, mert olyan tippeket kaptam főzéshez, sütéshez, edzéshez, amelyeket azóta is sikerrel alkalmazok. :)