Badoon írtam rá azzal, hogy nem áll neki jól az a ruha, amit az egyik fotón viselt. Ebből beszélgetés lett, hogy szerintem, mi a nőies ruha és kinézet, szerinte pedig, mi a férfias megjelenés. Nagyon hamar rátértem a közös pizza sütésre, de hárított. Ő elsőre sosem… és szerinte ilyen nők nincsenek is. Mármint nem hitte el, hogy vannak lányok, akik elsőre jönnek. Nem akartam összetörni az illúziót, amiben élt, ezért meghagytam ebben a hitében. Azonban a számát gyorsan megszereztem. Állítása szerint, azt sem adja ki könnyen, de tetszett neki, hogy van humorom.
Normál esetben nem fáradoztam volna Ilonával, hisz nem akart elsőre jönni, én pedig már rég nem vagyok az a türelmes típus. De tetszett, hogy keményen visszaszólogatott nekem. Nem bunkón, de erősen. Valamint, volt humora, és a humorra humorral reagált. Azért telefonban is próbáltam rávenni a pizzázásra, de nem jött be. Azt mondta, Ő hagyományos tempóban ismerkedik. Erre mondtam, hogy jó, majd megbeszéljük és elköszöntem. Akkor tényleg úgy gondoltam, hogy ennyi, nem erőlködöm, de később meggondoltam magam. Nem azért, mert nemet mondott, vagy mert kihívást láttam benne (ezt a nők előszeretettel mondogatják, de tévesen), hanem mert megvolt benne a plusz, amit miatt érdekelt.
Dobtam egy üzit, hogy másnap este itt és itt ekkor és ekkor. Belement. Addig váltottunk azért pár mondatot és kiderült, hogy ugyanazt az írót szeretjük, egyezik a zenei ízlésünk és sok a közös vonásunk. De igyekeztem nem belelovalni magam bármibe. Egy játékot is játszottunk, ami úgy nézett ki, hogy nem árultam el neki, mivel foglalkozom Ő pedig tippelhetett hármat. De ha nem találja el, akkor én szabom meg, mit vegyen fel a randira. Vesztett. :)
Eljött a találkozó napja, amiről késett pár percet, de felismertem könnyen. Betartotta, amit ígért. Elvesztette a tippelős játékot, ezért én magas sarkút, szoknyát és harisnyát kértem „jutalmul”. Ezek voltak rajta. Nagyon nőies volt. 165 magas volt a magas sarkúban, azaz alapból olyan 155 lehet. Vékony, barna haj, barna szemek, szép arc. Tetszett. Bár első blikkre olyannak tűnt, mint akit egy keményebb szexcsatában megsemmisítenék, de majd kiderül. :D
Borozgattunk egy beülős helyen, úgy két órát voltunk ott. Viccelődtünk, átkaroltam, ami nem tetszett neki eleinte. Időnként hozzáértem, amit meg is jegyzett, hogy mi ez az intimitás? Minden közeledésemre rámutatott, amolyan „tudom, miben mesterkedsz” módon. De leszartam. Éreztem, hogy csak tesztel, hogy mennyire vagyok tökös. Mesélt arról, hogy épp törölte magát badoo-ról (igaz, ellenőriztem), mert csalódott a férfiakban. Túl nyámnyilák. Beszéltünk a háziállatokról, randikról, a nemekről, szóval semmi extra. De nagyon könnyen meg tudtam nevettetni, szinte végig vigyorogta a randit. Közben hajcsavargatás, mellkas kidüllesztés, csukló birizgálás, jelek tucatjait kaptam.
Lassan indulnia kellett, úgyhogy elkísértem a megállóig. Még mindig kicsit távolságtartónak éreztem, de egy váratlan pillanatban lekaptam. Visszacsókolt. Aztán pont jött a villamos és ment. Még beszélünk.
Másnaptól a kommunikáció nagyon lelassult (tipikus), majd két nappal később megírta, hogy szerinte, nem egymást keressük. Én ezt már akkor tudtam, mikor másnap írtam és csak fél nappal később válaszolt. Kár, nekem szimpatikus volt, de hát van ilyen, hogy nem jövök be egy nőnek. Bár ha nagyon nem lett volna kémia, csók sem lett volna. Szerintem elkezdett gondolkodni, elemezgetni és egyszerűen túlgondolta, vagy megijedt. Vagy egy újabb teszt volt a lerázásom, hogy vajon kitartóan próbálkozom-e tovább. De nem tettem.
