A hölgy nevére nem emlékszem, nem azonnal írtam le a randink történetét, mivel akkoriban zavaros heteim voltak sok eseménnyel/találkával. Mire hetekkel később oda jutottam, hogy megírjam a naplómba a vele történt találkozómat, már nem emlékeztem a nevére. Nevezzük őt J-nek. Dereng, hogy Jázmin, Judit, Jozefin, Júlia, Jácint, vagy valami „J” betűs volt. A másik oka, hogy nem emlékszem már annyira, hogy talán az agyam így próbál megóvni az emléktől. :P Mint mikor valami rossz történik velünk, de jóval később már nem emlékszünk a részletekre. :P Ugyanis kellemetlen emlék, annak ellenére, hogy lefeküdtem vele.

Szőke, rövid haj, átlagos testalkat (olyan 4-5 kg plusz a fenekén), 170 magas, és ennyi. A szeme színe sem jut eszembe, pedig arra mindig emlékszem. Tinderen futottam bele, és első körben azzal hecceltük egymást, hogy nem árultuk el, mivel foglalkozik a másik, hanem helyette kitaláltunk mindenféle lehetetlen munkát. Én például légiforgalmi irányító voltam a Bermuda háromszögnél. Ebből jött is a poén tőle, hogy milyen szarul végzem a dolgom… :P A poénkodásból már másnap este találkozó lett. Utoljára azt kamuztam, hogy borász vagyok és ugorjon át megkóstolni a cefrémet. :D Arra már nem emlékszem, Ő milyen kamu munkákat talált ki, de az biztos, hogy sokat nevettünk.

Szóval kimentem elé, mosollyal és puszival üdvözöltük egymást, majd hazafelé ugyanúgy ment a másik szívatása. Felkészültem, és drágább borokkal fegyverkeztem fel, de mivel csak annyit értettem hozzá, mint az átlag, Ő pedig jobban, ezért gyorsan lebuktam. :P Körbevezettem a lakásban, majd megszenvedtünk a dugóhúzóval, amely megadta magát. Ilyen „oldalt lehajtom a két karját” típus volt és az egyik kar beragadt. De azért kiszenvedtük a dugót és inni kezdtünk. Másfél órás beszélgetés volt a kanapén ülve, borozgatva. Egyedül él, ráadásul nem is messze tőlem. Bevallotta, hogy sokadik tinder randija vagyok, egy éve alatt úgy 50 találkája volt. Nos, ez vagy igaz, vagy nem. :P

Mindenesetre kellemes este volt és nekem olyan kis átlagosnak tűnt. A beszédjében, a viselkedésében nem vettem észre semmi különöset. El is jött az idő, hogy megcsókoljam, ami elől kitért, de nem oldal irányba, hanem kissé lefelé, de azért még hozzáférhetővé hagyta a száját. Ez amolyan „elvárt” ellenkezés, valójában, ha nem akart volna csókolózni, akkor teljesen oldalirányba tér ki. Így, hogy még elérhetővé hagyta a száját tudtam, hogy csak határozottabban kell próbálkoznom. Másodjára már vissza is csókolt. Átlagos csók volt. Folytattuk, közben ittunk, majd lassan hevesebb lett a tempó. Az ölembe ültettem, de simogatáson és csókon kívül mást nem engedett. Még egy kis idő, további előjáték és szép lassan az átlagos csókok, elvadultak. Kis ajakharapdálás, nem nőies sóhajok, hanem inkább állatias hörgés. Aztán vetkőztünk, ledobtam az ágyra. Gondoltam, még húzom az agyát picit és lassan vetkőztetem, miközben a csókok hevesek. Erre viszont nem úgy reagált, ahogy ilyenkor szoktak.

Szinte dühösen lökött rajtam egyet, lerántotta magáról és rólam is maradék ruhákat, miközben azt mondta, ne szarozz már. Szinte mérges volt. Gondoltam, oké, csak jobban felizgult, és már nagyon kell neki a szerszám. Legyen. Betettem neki és toltuk. De nagyon vadul. Úgy vonaglott alattam, mintha áram rázná. Közben folyamatosan utasítgatott, de szó szerint parancsolt, mint valami kutyának. Gyorsabban, lassabban, keményebben, most állj… Elélvezett úgy 15 perc után, és én azt gondoltam, hurrá, gyors beledurrantok és végeztünk. De csak hittem, hogy ez ennyire egyszerű lesz. Szinte azonnal megállított és azt mondta, eszembe ne jusson elmenni. Vett egy nagy levegőt, majd oldalirányba lökött és átfordult rajtam, így én alul találtam magam, míg ő lovaglópózba rám ült. És már folytatta is. Közben a csuklyámat (gyengébbek kedvéért a nyak és váll közötti izmot) szorította, azt használta kapaszkodásra. Mondanom sem kell, eléggé fájt. Tíz perc után megint elment, ekkor nagy kegyesen azt mondta, most jöhetek én is. Hurrá, gondoltam akkor végre kirakhatom a szűrét, mert az orgazmusomig vezető szenvedés nem érte meg az élvezetet. Ez nekem rossz biznisz volt. :P

Kicsit beszélgettünk, egészen más volt a hangtónusa, előjött a nagyképű, önelégült, „én mindent jobban tudok” ribi belőle. Szóba került az orál. Én hülye elmondtam az igazat, hogy szerintem 10-ből 9 nő pocsékul csinálja, csak azt hiszik, milyen jók benne. A férfiak persze nem merik megmondani, hogy bénák, mert akkor azonnal vége mindennek és dugás sem lesz. Ilyenkor úgy teszünk, mintha olyan baszott jól csinálnák. Erre J azonnal reagált, hogy Ő biza úgy cumizik, hogy arra még nem volt panasz (persze, sosincs panasz, épp az előbb ecseteltem, hogy miért) és már le is bukott. Sajnos Ő is azon táborba tartozik, aki pocsékul csinálja. Túl kevés volt a testnedv, magyarul nem használt elég nyálat, plusz úgy éreztem, hogy a makkom verdesi a szájpadlását. Ja, és olyan erővel segített rá a kezével, hogy nagyon kellemetlen élmény volt. Erősen szorította, gyorsan rángatta és ezt tetézte ugye a szájpadlásának verdesése és a kevés nyál. Nem is tudtam elmenni, inkább leállítottam azzal a szöveggel, hogy mivel az előbb mentem el, még kell egy kis idő az újratöltésre.

Ekkor hanyatt dobta magát, szétette a lábait és rám parancsolt. Akkor nyalj ki addig. Na most, ez a jelenet, ezzel a szöveggel kurva szexi tud lenni, ha egy olyan nő csinálja, aki előtte tök normális. Akiből ki sem néznél ilyet. De miután kétszer elment és közben tette, amit tett, mondta, amit mondott, rohadtul nem volt kedvem kinyalni. A személyisége olyannyira ellenszenves lett (pedig az elején milyen kis átlagoska volt), hogy azt éreztem, ha ki kell nyalnom, rosszul leszek. Próbáltam időt nyerni, hogy kicsit hangolódjunk (én hangolódjak, akinek erre sosem volt szüksége), amibe nagy nehezen belement. Próbáltam az órát lesni úgy, hogy lássa. Hátha rákérdez, miért nézem, én pedig előállhatok valami dumával, hogy mennem kell valahová, vagy ilyesmi. De nem tette, helyette tíz perccel később, mintegy félbeszakítva a beszélgetést a sarokban heverő súlyzóimról, azt kérdezte, hogy „kinyalsz már végre?”. De valami irtó megalázó hangnemben. Ekkor jöttem rá, hogy ez az egész helyzet miről is szól és majdnem elkapott a röhögőgörcs az iróniától.

Ő erre izgult, ha a férfi valami állat, akinek parancsolgathat szex közben. Akkor élvezi, ha a férfit megalázhatja. Ami azért ironikus, mert általában, mi férfiak gerjedünk arra, hogy nőt megalázzuk az ágyban (ésszerű keretek közt persze), erre most fordított esetbe futottam bele. Például az orál… amikor lecumizik egy csaj és közben a szemébe nézhetünk, az mindössze azért okoz nagyobb élvezetet, mert olyankor teljesen megalázott helyzetben van a másik (ők ezt tudják persze), teljes a kiszolgáltatottság. Alapvetően az állatias, szexuális ösztöneink jönnek elő. Ezzel nincs is semmi baj, addig, amíg mindkét fél önként teszi. Ha J megbeszéli velem, legalább az első menet után/közben, hogy mire gerjed és mit szeretne, akkor máshogy állok a helyzethez. De egyszerűen csak bele kerültem. Ha egy nő önként leszop, az oké. Ha kérnem kell/finoman rávezetni és megteszi, az is oké. Ha nem akarja, az is oké. De ráparancsolni valakire, hogy csinálja, az csak akkor lehet, ha előtte mindkét fél tisztázta, hogy ez egy ilyen „játék” lesz.

Azt mondtam J-nek, hogy nem nyalom ki, nincs kedvem. Olyan fejet vágott, mint aki vagy felrobban, vagy megfojt a párnával. Pár másodpercre megfagyott a levegő, majd felpattant, néhány másodperc alatt dühből felöltözött (még sosem láttam ilyen gyorsan öltözni egy nőt), kiviharzott és annyit mondott, hogy „kitalálok, te fasz”. És bevágta az ajtót maga mögött. Én meg odarohantam és a bevágódó ajtót rögtön kulcsra zártam. Felsóhajtottam és realizáltam, hogy még sosem örültem ennyire egy nő távozásának.

Másnap délután rám írt, hogy hogy vagyok (mintha meg se történt volna az előző este), de nem válaszoltam. Töröltem és tiltottam mindenhonnan. Ez tuti pszichopata.