Badoon írtam rá egy aranyos, 22 éves, szőke lányra. Poénra vettem, mert olyan ártatlan arca volt a fotókon, hogy szinte biztos voltam benne, hogy szűz. De mivel gördülékeny volt a kommunikáció, ezért takaréklángon ugyan, de folytattam. Könnyen felhúztam azzal, hogy magáztam és kisasszonyoztam, de akármilyen dühös is volt rám, akármiket is válaszolt…azért válaszolt.
Ez fontos, mert nem azt kell nézni, mit mondd a nő, hanem, hogy mit tesz. Írásban elhordott mindennek, mivel mindig felidegesítettem, de mindig mindenre válaszolt. Aztán már ő maga lett kíváncsi, hogy ki vagyok én, hogy így beszólogatok neki. Jött is a következő lépcső, a facebook. A számát ekkor még nem akarta megadni. FB-n folytatódott a beszélgetés. Ilyenkor mindig hanyagoltam a válaszadást, elolvastam amit írt, tudtam, hogy látja az „olvasta” jelölést, de nem válaszoltam fél napig. Mire megint Ő írt rám olyankor, de már más hangnemben. Aztán kicsit beszélgettünk, majd megint a számát kértem, mire megint megismétlődött a fenti körforgás.
Aztán mikor azt érezte, hogy végleg megszakadhat a kommunikáció kettőnk közt, megadta a számát. Fel is hívtam. Vékony, félénk hangja volt, egyből tudtam, hogy amit már a képei alapján is gondoltam, igaz. Tuti szűz. Két lakótársa van és épp filmet néztek. Kicsit szívattam is, hogy ahelyett, hogy velem randizna, filmet néz.
Csak rávettem telefonon, hogy jöjjön át hozzám és kicsit borozgassunk. Másnap még írásban is megerősítettük a dolgot, majd eljött a találkozó. Alacsony, vékony kis lányka, meg nem mondtam volna, hogy 22, inkább 20-nak tippeltem volna. Szép arca volt, de szinte sugárzott róla a tapasztalatlanság. Mikor elindultunk, kérdezte, hogy hova is megyünk… mondom, amit megbeszéltünk…hozzám borozni… Mire megijedt, hogy Ő azt hitte viccelek. Ebből is látszódott, hogy nagyon rutintalan szegény. Próbáltam noszogatni, de láttam, hogy itt semmire nem megyek ezzel. Mondtam, hogy akkor kap egy fél órát, kicsit sétáljunk, de én borozgatni fogok, ha kell, egyedül. Beülni sem akart persze sehova.
Suli mellett gyakornok egy telekommunikációs cégnél, és két éve él pesten. Állítólag egy éve szingli, de szerintem még sosem volt senkije. Séta közben, befordultunk egy kisebb utcába, mire megállt, hogy én miért akarom oda bevinni. Én meg néztem hülyén, mivel nem kis sikátorba mentünk, hanem a körút közvetlen közelében lévő egyik utcába. Oké, hogy kisebb utca, de mégsem egy kis sikátor. Megnyugtattam, hogy hamar átérünk és a túloldalon már egy forgalmasabb utca van. Megnyugodott és követett.
Én persze végig kicsit unott voltam, jeleztem, hogy átverve érzem magam, hisz módosult a program. Csak azért nem hagytam ott a picsába, abban a pillanatban, mikor változtatni akart a terven, mert olyan kis cuki volt. Megtudtam, hogy szereti a kézművességet, a szobrászatot és minden hétvégén hazautazik (de cuki) a szüleihez. Csupa érdektelen infó és nem vette a lapot, mikor kicsit szaftosabb témákkal viccelődtem. Végül felültettem a metróra és elköszöntünk. Se csók, se semmi, mert semmi értelme nem lett volna még a próbának sem.
Azt hittem, ezzel le is futott az ügy, de pár órával később, még aznap éjjel rám írt, hogy sajnálja, hogy ilyen kicsit megszeppent volt, de még nem randizott senkivel (séta közben még csak egy éve volt szingli). Nem válaszoltam, mire másnap magától írt. De semmi különöset, hanem amolyan, írok a haveromnak épp mit csinálok szöveg volt.
Nem írtam neki azóta sem, pedig terveztem. Egyszerűen az történt, hogy mindig akadt egy újabb, ígéretesebb jelölt. Mostanra meg már elévült a dolog, ott van az ismerőseim közt, de szerintem már nem is emlékszik rám. :)