Volt egy kolléganőm, nevezzük Noéminek. Noémi egy másik osztályon dolgozott, de nap mint nap összefutottunk. Vállig érő barna haj, barna szemek, formás test, iszonyat jó fenék. Sajnos kicsit olyan "karótnyeltnek" tűnt mindig, és csak hébe-hóba beszélgettünk. Komoly kapcsolatban volt és amikor odakerültem a céghez, még én is. Úgyhogy csak amolyan kollégás néha trécselős viszony volt köztünk. Pár év múlva elment és saját vállalkozásba fogott, de facen fél évente írtunk pár mondatot. Közben én már elkezdtem a randizós ámokfutásom, mikor egyszer ráírtam és az jött le, hogy a kapcsolata kezd kihűlni.

Finoman bepróbálkoztam, de nem kaptam rá választ. Túl korai volt, de éreztem, hogy csak jobban kell időzíteni. Vártam hát.

Mikor egy "szerelmes" pár, akik facebookon nem nagyon töltenek fel képeket, hirtelen elkezdenek hetente utazni ide-oda és erről elkezdik feltölteni a képeket, az mindig gyanús. Mutatni akarják a világ felé és persze önmaguknak is, hogy minden rendben van. Próbálják a kapcsolatot életben tartani. De ez már a pusztulás jele.

Pár hónappal később megint ráírtam és akkor már szingli volt. Egy határozott meghívással el is hívtam inni valamit. Semmi "hozzám átjövős" dolog, mert féltem, hogy a régi, munkahelyi karakteremhez képest (amelyet megismert), ez túlontúl idegen lenne. Rá is bólintott, de el volt havazva, ezért a tényleges találka egy héttel később következett be. Közben napi szinten váltottunk pár mondatot, hogy ne haljon el a kontakt, de sosem vittem túlzásba, hogy az izgalom faktor megmaradjon az irányomba. Persze kicsit más karakter jött át neki ahhoz képest, amit a munkahelyen megismert, de tetszett neki. Az is kiderült, hogy nem olyan karótnyelt, tud lazítani, de ahogy én is, úgy munkahelyen ő is igyekszik egy másik arcát mutatni.

Eljött a találkozó napja egy csendes, de látványos kis kávézó előtt a belvárosban. Beültünk meginni egy pohár bort (kávé helyett), és az első egy óra jól ment. Én voltam domináns helyzetben, érdeklődött utánam, jónak tűnt a helyzet. Egy óra után sétát javasoltam, és egy másik helyet. Séta közben egy kisebb parkszerűségen haladtunk át és akkor volt egy pillanat. Megállt, közelebb hajolt és mutatott valamire, hogy az mi lehet. De utólag visszagondolva, csak ürügyet keresett, hogy megállhassunk picit. Ez volt az a pillanat, mikor meg kellett volna csókolni. Akkor is éreztem, de valamiért, nem kapcsoltam. Egyszerűen elúszott mellettem a pillanat. Ez volt az első hiba az este során.

A séta végén benéztünk egy szexshopba is, ami poénnak indult, hogy úgysem merünk bemenni. Bementünk és megnéztünk pár dildót. :P Ő hozta fel, hogy menjünk be, ami úgy gondolom elég erős jel, hogy akarna valamit. Bent megint volt egy olyan „csókra alkalmas” pillanat, amivel megint nem éltem, mert 40 centis fekete műbrokik vettek minket körül a polcokon. Második hiba.

Onnan egy másik beülős helyre mentünk, ahol folytattuk a borozást. Itt már éreztem, hogy ha még nem is, de lassan kezdem elveszíteni a meccset. Akkor már két órája randiztunk és még csak addig jutottam, hogy megérintettem. Jó egy órát időztünk ott is és egyre oldottabban vihoráztunk, majd újabb séta jött. Éhes lett, ezért javasolt egy helyet, ahová rendszeresen járt és közel is van. Hajrá. Harmadik hiba, nem lett volna szabad hagynom, hogy ő mondja meg, hova menjünk.

Kellemes kis kajálda volt, de mesélte, dolgozik ott egy értelmi-fogyatékos srác is. Aznap este is dolgozott, és mint kiderült a srác nyomult Noémire. :P Ezt Noémi említhette volna, mert akkor hótzicher, hogy nem megyünk oda. Lehet, hogy csak a reakciómra volt kíváncsi. Leültünk a kajánkkal és pár perccel később ott volt a srác, állt az asztalunk mellett és lökte a sóder a csajnak. Az enyémnek. :D :D

Ha egy normális srác lett volna, akkor tudtam volna kezelni a helyzetet, udvariasan megkérem, hogy húzzon a gecibe, de ez a srác értelmi-fogyatékos volt, vagyis félig…vagy ilyesmi. Egyértelműen nem volt vetélytárs, igazándiból nincs az a nő, akinél esélye lenne szerencsétlennek, de engem rettentően zavart, hogy azt a csajt akarja fűzni, akit én is. Bár, amennyi hibát vétettem az este, lehet hogy ő nagyobb szerencsével járt volna, mint én. :D :D

Ezt a helyzetet humorosan kellett volna kezelnem, de valamiért nem ment.  

A srác rá is kérdezett kicsit később, hogy a párod (Noémitől kérdezte, de rám mutatott), mennyi idős. Nem is ez a lényeg, hanem Noémi reakciója…amolyan „menekülős”…sietve rávágta, hogy „nem a párom, egy kedves jóbarátom”…ez szíven ütött, mert itt már tudtam, ez el lett baszva elég keményen. Ha most lennék ebben a helyzetben, akkor nem szaroznék, egy ilyen mondat után felállnék, megköszönném a részvételt és hazasétálnék. De persze akkor nem ezt tettem.

Bedobtuk a kaját, Noémi is érezte, hogy nem kéne sokáig enni, mert a srác, nem fog odébbállni. Szóval befejeztük és eljöttünk. Úgy gondoltam, itt már csak az „ultimátum” segíthet, azaz a sétát a lakásom felé irányítom és meglátom, tudok-e fordítani. Séta közben, megint volt egy amolyan csókos pillanat, amit ezúttal kihasználtam. De elfordította a fejét. Csak jelzem, hogy addigra már lassan négy órája tartott a randi. És ezt a szót sokszor használta Noémi is, mikor beszélgettünk. Többször elhangzott az elején, hogy randin vagyunk.

Elfordított a fejét, de sétáltunk tovább, mikor rákérdezett hova is megyünk, megmondtam, hogy hozzám. Megállt és mondta, hogy nem jön fel. Ezt elütöttem egy poénnal, amin nevetett is, de azt mondta, inkább sétáljunk másfelé. Ekkor a hangulatom zéróra csökkent, de elkísértem. Felhoztam, hogy próbálkozzunk-e második randival. Erre Ő visszakérdezett, hogy „te azt gondoltad, ez randi?”. Itt már eldobtam az ékszíjat. Ő maga is randiként hivatkozott az esténkre, most már hirtelen nem az. Csak egy találkozó.

Elkísértem a metróig, felültettem rá és hazamentem. 

Több, mint négy órán át tartott a randi, ami a végére nem randi lett. Mi a jó szarért, nem akart hazamenni mondjuk két óra után, mikor már tudta, hogy nem lesz semmi? Valószínűleg szórakoztató központként funkcionáltam számára egy unalmas estén.

Sok hibát vétettem az tény, de nem tudom, hogy mi lett volna, ha nem hagyom ki azokat a pillanatokat és időben csókot kezdeményezek. Akkor minden másképp alakult volna, vagy akkor ugyanúgy elfordítja a fejét. Azért voltam mérges, mert elbasztam több, mint négy órát és lemondtam egy cuki kis 24 éves csajt, akivel tuti lett volna valami. Csak Noémi egy fokkal jobb csaj volt, meg ismertem is régről, ezért prioritást kapott. Így vesztettem egy esélyesebb dugást, és négy órát. :D

UPDATE: Amióta ezt megírtam (nem ezt a posztot, hanem a bejegyzést még a naplómba), eltelt öt hónap és egy véletlen során, összefutottam Noémivel az egyik szórakozóhely előtt. Hazafelé tartott a barátnőjével. Köszöntünk és váltottunk pár szót. Spicces voltam én is és ő is, valahogy – magam sem tudom, hogy – leszerveztünk egy találkozót. Amolyan jó lenne összefutni estét.

Másnap írásban jobban belementünk a részletekbe és egy táncolós este lett a dologból. Én azt hittem, hogy esetleg már máshogy látja a dolgot a lány, és már vevő rám, ezért ment bele nagyon gyorsan és könnyen a találkozóba. Szóval pár nappal később elmentünk egy laza kis táncikálásra. Kicsit lazábbnak éreztem, mint hónapokkal ezelőtt. Még poénkodni próbált a szexxel. Hogy "táncolj úgy, mintha dugnál". :P Ezt elég egyértelmű jelnek vettem. Pedig nem az volt. Az egész este alatt kínosan ügyelt arra, hogy ne kerülhessek csók kísérleti helyzetbe. Aztán hajnali háromkor közölte, hogy ő most hazamegy. Gondoltam, szuper elkísérem és hajrá. De azonnal leállított, hogy szó sem lehet róla és már hívta a taxit. Puszival elváltunk. Én meg állok, mint egy fasz. Most ez mi volt? Az első tippem, hogy szívatott. Vagy megint csak jó voltam egy unalmas este elűzésére.

De másnap ő írt rám, és már szinte szervezte a következő találkozót. Menjünk ki sétálni a ligetbe. Én meg csak néztem ki a fejemből, hogy mi van? Most meg ő akar találkozni? Ennyire nehéz eset lenne? Kell ez nekem? Egyszerűen túl sok energiám megy el a semmire. De mivel amúgy sem volt programom, a séta is szimpatikus ötletnek tűnt, ezért belementem. Azon agyaltam, hogy anno, öt hónapja nem volt biztos bennem, talán bánta is, hogy pattintott és táncolni azért jött, hogy adjon még egy lehetőséget. Azonban második nekifutásra sem érzett semmit, ezért nem engedett semmit. DE, akkor minek hív el egy harmadik találkozóra?

Ki kellett derítenem. A séta közben megintcsak nem volt esélyem csók közeli helyzetbe jutni és nem is éreztem, hogy olyan oldott lenne a hangulat köztünk. Rá is kérdeztem, hogy mi folyik itt, miféle randik ezek? Jól ledöbbent, mert szerinte mi nem is randiztunk. !!! Szerinte csak haverkodunk és barátkozunk, mindhárom alkalommal. Mi a fasz?????? Azok után…hogy a picsába hiheti, hogy ezek csak barátkozós összejárások?

Felkaptam a vizet, azt mondtam, hogy na jó, nekem erre nincs időm és eljöttem. Ott hagytam a picsába. Azóta nem írtam neki, és ő sem írt nekem. Aki érti, mi történhetett, az ossza meg velem. Köszönöm. Ja, és kerüljük a „csak baszni akart, de nem voltam elég férfi, hogy a betonon meghágjam mindenki előtt, mert egy alfa azt tette volna” okoskodásokat. :P