Oké, a képeken nem Ő van.

Arra tippeltem, hogy vannak ázsiai felmenői és igazam volt, egyik szülő kínai, míg a másik magyar. De kezdem az elején. Zsanett a badoon tűnt fel, és rögtön gondoltam, hogy mindenki a tipikus kérdéseket szegezi neki (kínai vagy, jártál ázsiában, stb), úgyhogy inkább a sálján élcelődtem. Olyan nagyon nem vette a humoromat, de válaszolt minden írásomra. Elég gördülékenyen ment a beszélgetés filmekről, majd két nap után már facebookon folytattuk.

Le is szerveztük a találkozót, amit aznap le is mondott. Leszerveztük a másodikat, de azt is lemondta. Ekkor már hét-nyolc napja ismerkedtünk. Már írtam régebben, a hogyan ismerkedjünk online posztomban is, hogy ha nincs személyes találkozó pár napon belül, akkor bukta a dolog. Viszont ha a lány nagyon dögös (az volt, fut, kondizik, figyel az étrendre, kis kínai beütés), olyankor a férfi hajlamos a saját szabályait áthágni (nagyjából hasonló a helyzet a kolleginákkal is). A következő találkozónál nekem jött közbe valami, így azt én mondtam le. Ez már rég intő jel amúgy, ha ennyire nem jönnek össze a dolgok. :P

Lényeg a lényeg, három hét múlva sikerült összehoznunk egy találkozót, de előtte még volt intő jel arra vonatkozón, hogy ne erőltessem ezt a nőt. Mégpedig, az általam javasolt beülős hely nem nyerte el a tetszését. Étterembe akart menni, és nem is valami általános jellegűbe, hanem olyanba, ahol azért nem két fillér a kaja. Nem skót vagyok, de hülye sem. Első randin nem költekezünk, majd megkapja a drága vacsoráját étteremben, ha együtt voltunk és van értelme folytatni.

Csak lebeszéltem az étteremről, de oda sem akart menni, amit én javasoltam (több hely is szóba jött), így kerestünk egy köztes megoldást. Olyan beülős helyre mentünk, ahol még egyikünk sem járt. Előtte persze próbálkoztam a lakásomra invitálásos módszeremmel, de nála egyáltalán nem vált be. Amúgy 28 éves, marketing vezető, egyedül él, saját lakás és autó, igazi karrierista nő. Ez is intő jel mondjuk, de hát a fasz nagy úr… :D

Csak összejött a találkozó egy szombat este. A Balhán találkoztunk és már az első pillanatban bukó volt az egész. Olyan volt, mint a képein, sőt…azonban látszott, hogy rendesen el van eresztve anyagilag. Én se voltam épp olcsón felöltözve, de Ő más szintet képviselt. Versace, Dior, Dolce csak hogy pár márkát idézzek, amit rajta láttam. Bassza meg még az órája is Hublot (nem, ez nem reklám)…élőben még nem láttam ilyen órát senkin. Fél milliótól indulnak az árak és az csak az alja. Marketingesnek kellett volna mennem.

Szóval éreztem, már akkor mikor az első pillantást váltottuk, hogy le vagyok írva. :P Persze jópofiztunk és elsétáltunk arra a beülős helyre. Jól látszott az arcán, hogy megbánta, hogy oda mentünk be. Pedig olyan volt, mint akármelyik beülős hely. DE láttam rajta, hogy ez akkor sem az ő világa. Azon csodálkozom, hogy abba belement, hogy Blahán találkozzunk. :D

Kértünk két italt (hosszúlépést), amit persze kritizált, hogy nem így kellett volna azt kiadniuk, de ezen már nem lepődtem meg. Kínos beszélgetés következett, mivel a humoromra egyáltalán nem volt vevő élőben. Mondjuk írásban sem annyira, de itt most nagyon hiányzott, hogy ez a „fegyverem” nem működött. Visszafogott, rideg, zárkózott, semleges, felszínes. Ezekkel a szavakkal nem a nőt írom le, hanem a beszélgetésünket. Nem hagyott ajtót résnyire sem nyitva, legalábbis úgy éreztem, teljesen elzárkózik attól, nehogy véletlenül is megkedveljen.

Azért csak sikerült megnevettetnem egy jó poénnal, olyannyira, hogy hangosan vihogott, majd nagyon hirtelen, mintha rájött volna, hogy ezzel esélyt ad, hogy megkedveljen, abbahagyta a vihogást és közölte, hogy nem haragszom-e meg, ha most inkább hazamegy? :D

Ilyen se volt még. Fél óra után, azt mondja nekem egy nő, hogy inkább hazamenne????? Oké, hogy nem működött volna, de ez azért… Értékelem az őszinteséget, ha azt mondta volna, „figyelj, ez nem fog menni, nincs értelme, mert két külön világ vagyunk”. Azt mondom oké, de úgy éreztem, hogy direkt volt ilyen kissé lekezelő. Odaszúrt, és azt éreztette, hogy annyit se érek, hogy valami kifogással rukkoljon elő.

Nevetés tört elő belőlem, amin meglepődött. Azt nem tudta, hogy a helyzeten nevetek. Hogy ilyen még nem történt velem, és hogy erre mennyire nem számítottam. Az járt a fejemben, hogy ebből jó kis poszt lesz ide. :)

Felálltam, vettem is a kabátom. Ő is sietve felkapta a sajátját, megvártam azért, majd kimentünk a bejárat előtt pedig puszival elköszöntünk. Mondjuk pont abba az irányba kellett volna mennem nekem is, mint amerre ő ment, de rohadt ciki lett volna, úgyhogy kerültem egyet. :D

Lucy Liu bekaphatja. :)