Kényes téma következik.

Egy alkalommal, az egyik társkeresőről randiztam Anitával. Még régimódiban nyomtam, kávé, mozi, majd harmadik randin hozzám mentünk. 174 magas, vékony, zöld szem, barna haj. Boltvezető volt egy ruhakereskedésben. Az első randin semmi nem történt, csak beszélgettünk, a második – mozis randi végén volt csók, majd a harmadik randin jött a szex.

Érdekes adok-kapok és húzás volt. Felizgatott, majd mintha bűntudata lenne, visszakozott. Aztán én izgattam, leszedtem egy ruhadarabot róla, vagy magamról, erre megint behúzta a féket. Aztán ő kezdett izgatni, megint lekerült róla vagy rólam egy ruha, megint kézifék. Közben meg borozás. Iszonyat lassan haladtunk, már tele volt ezzel a tököm. Úgy voltam vele egy idő után (jó ideje meredten állt a dákóm), hogy vagy dugunk rendesen most már, vagy húzzon haza, nekem ez a szarság nem kell. Érezhette, hogy túlfeszítette a húrt, mert gyorsított a tempón és végül csak beleült. Aztán jött még egy második kör is. De olyan nagyon nem élveztem, túl sokáig húzta és addigra már inkább mérges voltam és csak túl akartam esni rajta.

De nem is ez a lényeg (bármily meglepő), hanem amit utána mondott. Ekkor persze már spiccesek voltunk. Bocsánatot kért, hogy így csinálta, de neki nagyon nehéz megtennie ezt a lépést, egy dolog miatt, amiről nem szeretne beszélni. Semmi gond, mondtam és másról kezdtünk el beszélni. Aztán csak felhozta megint, hogy szeretne magyarázatot adni, de erről nem beszélt még senkinek. Éreztem, hogy itt lélek kiöntés lesz és kicsit próbáltam hárítani. Azért, mert nem ismerem még annyira, nem is terveztem vele hosszútávra, erre ha rámzúdít valami titkot, akkor azzal nekem is együtt kell élnem, legalábbis részben. Ráadásul volt már olyan esetem, mikor olyan titkot öntöttek rám, amivel nem tudtam, mit kezdeni. Ez most majdnem ugyanolyan. Szóval, csak erőltette, hogy most már annyira megbízik bennem, hogy elmondja.

A címből sejthető, mit mondott el. A legjobb barátnője apja, aki amúgy polgárőr, önkéntes tűzoltó és a község „jóembere”, egy este, buli után hazafelé tartva felajánlotta, hogy haza viszi kocsival. Tizenöt évesen még örült is neki, hogy egy ismerős elviszi kocsival (valami kis falucskában történt ez). Aztán letértek valami földes útra, ahol a fickó rámászott és megerőszakolta. Részleteket nem tudok, így mesélte el. Persze nem merte elmondani senkinek, mert a fickó köztiszteletben álló ember és nem hitt volna neki senki. Ledöbbentem és javasoltam a feljelentést, más áldozatok keresését (hátha mással is csinálta), de Anita visszakozott, hogy ezen már túl van (de előtte nekem még azt mondta, hogy erről senkinek sem beszélt még, de ezek szerint mégis), nem akarja felhánytorgatni. Nem volt túl rajta, hisz akkor nem hozta volna fel a témát. Szerintem.

Próbáltam vigasztalni, de ilyenkor mi a fenét lehet csinálni? Aztán pár részletet még elejtett, amelyek megzavartak. Azt mondta, hogy a fickó pedofil, amit nem értettem elsőre, hisz azt mondta, hogy tizenöt éves volt akkor. Akkor pedofil valaki, ha 14 alattiak után érdeklődik. Bár nem tudom, jól tudom-e. Erre Anita azt mondta, hogy ő 13 volt aznap. Pedig először 15-öt mondott, emlékeztem, de nem ellenkeztem. Aztán picit később, ment a háttérben a zene és épp jött egy dal, mire elsírta magát. Merthogy épp ez a dal ment aznap este a kocsiban is. Persze elkapcsoltam más zenére.

Azonban utólag végeztem egy gyors kalkulációt fejben. A dal, amin kiakadt a Depeche Mode Wrong című dala volt, aminél épp láttam a youtube-on alul, hogy 2009-es. Anitával 2015-ben találkozunk, akkor volt 26 éves. Ha valóban 13 éves volt, mikor megerőszakolták, akkor az eset 2003 körül történhetett. De ha 15 volt aznap este, az akkor is 2005 környéke. A dal pedig 2009-ben jelent meg, hogy hallhatta ezt? Nem tudom, kamuzott-e, vagy csak részben kamuzott és egy része igaz volt-e.

Másnap beszélgettünk telefonon és bocsánatot kért, és reméli nem vettem komolyan, amiket mondott. Hát valóban voltak ellentmondások a történetben, de elég hitelesen adta elő, könnyekkel meg minden. Most vagy egy része igaz volt, csak pár dologra rosszul emlékezett, esetleg a trauma miatt az emlékek összekeveredtek visszamenőleg, vagy tényleg kamuzott. De ha utóbbi, akkor minek? Miért akarta sajnáltatni magát? És ennyire jó színész lenne? Vagy ez már talán a pszichopátia egyik tünete, hogy ilyen hitelesen előad egy ilyen történetet?

Amúgy többé nem találkoztunk, valahogy nem jöttek össze az időpontok, vagy Ő, vagy én nem értünk rá, de részemről nem is erőltettem olyan nagyon a következő találkozót.

Sokszor eszembe jut, vajon mekkora része volt igaz annak, amit elmondott?