Eddig már párszor említésre került, hogy eddigi tapasztalataim alapján, kerülni kell az olyan nőket, akik számokkal foglalkoznak. Például könyvelő, pénzügyes, ilyesmi. Az olyan nőket is kerülni kell, amelyiknek nem volt kapcsolata évek óta, illetve azt is, amelyik mindig elfoglalt és alig lehet vele találkozót szervezni. Hogy ezek miért vészjósló indikátorok, azt megírtam már régebbi posztokban, erre most nem térek ki.
Tipikus tinderes találat volt Helga. A tipikus alatt azt értem, hogy az egyik megszokott szövegemmel nyitottam, és a megszokott dolgokról zajlott az első pár tucat mondat. Jellemzően csipkelődős, humoros, időnként kétértelmű csevej. Azonban nem úgy reagált, mint „kellett” volna, a humorom alig vette fel, a kétértelműnek szánt mondatokat pedig szó szerint értelmezte. Kicsit ridegnek tűnt, de ennek ellenére mindig válaszolt. Gondoltam, egy találkozót így is megérne. Normál esetben, ha épp van több opcióm is, hagyom az ilyen nőt, de abban az időben, kevés sikeres próbálkozásom volt. Időnként olyankor is randit szervezek, mikor sejtem, hogy felesleges, mert azt vettem észre, hogy kell a gyakorlat. Ez nem olyan, mint a kerékpározás, kihagysz fél évet, és minden megy, ahogy kell. Nem randiztam két hónapig, és az elsőn éreztem, hogy nem vagyok annyira magabiztos, mint szoktam. Időnként kell a gyakorlás. Elméletben úgy voltam vele, hogy akármikor felszedek egy nőt, de a gyakorlat persze más. Mint általában párkapcsolati témákban az elmélet és a gyakorlat gyakran különbözik. Ezért nem is hiszek olyannak, aki csak osztja azt észt, de nincs a háta mögött elegendő gyakorlat.
Szóval, annak ellenére elkezdtem vele szervezni a találkozót, hogy nem éreztem a siker ízét. Gyakorlásnak jó lesz, gondoltam. De már itt problémákba ütköztem, sosem ért rá. Amikor volt időpontunk, lemondta. Állandóan túlórákra hivatkozott. Ez már egy indikátor, egy red flag, vörös zászló, intő jel, kinek hogy tetszik. De csak sikerült összehozni egy találkozót.
178 magas, szőke göndör haj, barna szemek, átlagos testalkat, talán a fenekén volt pár kiló plusz. Jó alakja volt és csinos. Első blikkre bejött olyan, akivel ágyba bújnék párszor. Sikerült még írásban rávenni, hogy nálam legyen a randi, de mikor találkoztunk és elindultunk, éreztem rajta a bizonytalanságot. Egyszerűen láttam, hogy még tényleg sosem csinált ilyet, hogy felmegy egy vadidegen férfi lakására. Gyorsan korrekciót hajtottam végre a terven és mondtam, hogy azért jó lenne előtte megismerni picit egy ital mellett, ezért beülünk valahova. Jól éreztem én ezt a dolgot, mert szinte megkönnyebbült. :P
Ittunk két koktélt és közben kiderítettem pár dolgot róla. Egyedül él, nincs partnere három éve. Ez már a második intő jel. Állítólag voltak próbálkozások, de nem lett belőlük kapcsolat. Ezt elég nyíltan megmondta, jelenthet ez persze bármit. Itt már csak a kíváncsiság mozgatott, hogy meddig tudok eljutni vele, mert azt éreztem, hogy ebből nem lesz szex. Túlságosan kimért volt (általában ha olyan nővel randizok, aki valamilyen módon számokkal foglalkozik, ez szokott történni), mert mint az kiderült valamilyen ellenőrző bizottságnál dolgozik és utána kalkulál, hogy amit leadtak, az megfelel-e a valóságnak. Elég rejtélyesen fogalmazott, de az lejött, hogy számokkal foglalkozik. :D
Nem jár bulizni, sem moziba, semmi olyasmit nem csinál, ami amolyan általános időtöltésnek minősül. Ez még nem lenne baj, de mikor érdeklődtem, hogy akkor mivel tölti a szabad idejét, elgondolkodott és szinte alig tudott mondani egy-két dolgot. Azok is olyan nyögvenyelős időtöltésnek tűntek, mint hogy főz. Oké, hogy főz, de ez így magában egy 27 éves egyedül élő nőnek vérszegény időtöltés. Ha még lett volna mellette pár dolog, azt mondom oké. De most itt egy 27 éves egyedül élő jó nő, aki mindig dolgozik, nincs kapcsolata évek óta, nincsenek barátai (egyszer nem kerültek szóba), főz és ennyi? Szinte semmit nem tudott mondani magáról, ha kérdeztem, inkább terelt és igyekezett ő kérdezgetni engem.
Úgy másfél óra után meguntam, pedig lement addigra három ital, de nem tudtam vele mit kezdeni. Olyan mintha egy addig introvertált (befelé fordulónak nevezték régen, de ma már divat máshogy nevezni mindent), megpróbálna kitörni és ismerkedni, csak nagyon nem megy neki. Késő este lett, hétköznap lévén bontottam a találkozót és javasoltam, hogy menjünk. Sétáltunk, elkísértem egy darabon majd elváltak útjaink.
Nem kerestem napokig, de mikor ráírtam készségesen válaszolt minden írásomra. Napokkal később benne volt egy újabb találkozóba, amit előtte egy órával lemondott, hogy dolgoznia kell. Nem látta egy órával előtte? A találkozó este kilenckor lett volna, az előző beszélgetéseink alapján ötig dolgozik minden nap (ha nincs túlóra), és este nyolckor jött rá, hogy nem lesz jó a kilences randi? Amúgy is marhaságnak tűnik, ennyit túlórázni abban a szakmában nem szokás. Mindegy is, nem írtam rá többé.