Tetszett a göndör haja a képeken, és arcra is olyan tipikus barátnő feeling áradt belőle, aki nappal átlagos, este meg kiszívja belőled az utolsó cseppet is (a jó értelemben). Szóval volt benne valami. Kicsit pimaszkodtam vele, hogy olyan 80-as évek stílusú a frizurája. Három féle reakció van arra, ha rögtön beszólással nyitsz. Vagy szó nélkül töröl, vagy besértődve elküld a picsába, vagy veszi a lapot és visszaszól. Az utóbbi a jackpot, és ebben az esetben is ez történt.
Kicsit tépkedtük egymást, majd másnap kiderült, hogy a munkahelye két utcányira volt az én munkahelyemtől. Jött is az ötlet, hogy még aznap kéne találkoznunk. Sajnos neki aznap délután több megbeszélése is volt, így jött a szikra, hogy akkor ebédeljünk együtt. Így is lett. Meg is lepődtem, hogy milyen gördülékenyen ment a dolog. Délben találkoztunk egy jó kis étterem előtt. Előre megbeszéltük, hogy elkerülve a kínos dolgokat, mindenki fizeti a saját ebédjét, mert ő sem akarja, hogy az első randi randi legyen. Ez csak egy közös ebéd, egyelőre.
Azonnal felismertem, épp olyan volt mint a képeken és már első látásra megvolt a szimpátia mindkét részről (szerintem). Puszi, poénkodás, helyfoglalás, kaja. :P Kellemes ebéd volt. Ez nem a megszokott rutinszerű randim volt, nem ittunk alkoholt (dolgoztunk ugyebár), nem mellé ültem, étterem…ez nekem kicsit idegen terep volt. A játékaim nem voltak alkalmazhatók, nem lehetett rendes fizikai kontaktot felépíteni. De jól elbeszélgettünk és nevettünk, abban 40-50 percben.
Kiderült, hogy vannak céljai, elég művelt, van humora, sok minden érdekli. Ja, és felvidéki. Ami nem baj, és nem is meglepő, volt már kalandom felvidékivel, csak váratlanul ért. Állítólag két éve szingli és egyedül él. Háááát, necces. De nem volt elszállva magától. Sok minden nem derült ki a fentieken kívül, mert lejárt az idő és mennünk kellett dolgozni. Elbúcsúzáskor én azt szűrtem le, hogy ő még folytatná és benne lenne egy második körben. De rutinos lévén, csak két nappal később írtam rá.
Azonnal reagált, így lassan szerveződött a következő találkozó, amit igyekeztem a lakásomra irányítani. Még azon a héten találkoztunk egyik este a Margit Sziget előtt. Késett 15 percet és nem reagált semmire, de megérkezett. Sétálni kezdtünk a belváros felé (eredetileg a szigeten sétáltunk volna, de meggondoltuk magunkat). Érdekes hobbija volt, légzés tréninget oktat, vagy valami ilyesmi neve volt. Az a lényege, hogy minél hosszabb ideig tudja visszatartani a levegőt a víz alatt. Mellette fazekaskodik ( van ennek rendes neve is), ami eléggé szokatlan a nagyvárosi környezetben. A megállapodás szerint séta, majd nálam iszogatunk, de a lakásom előtt pár méterre kérdezte meg, hogy ugyan hová megyünk. Fasza, gondoltam. Hát, amit megbeszéltünk, nálam iszunk. Jaaa, azt Ő nem úgy gondolta.
Ekkor arra gondoltam, hogy ott hagyom a picsába, de valamiért mégis maradtam és abban egyeztünk meg, hogy akkor sétálunk még. De onnantól az én hangulatom a béka segge alá esett. Az a baj, hogy most már nem tudom megjátszani magam. Mivel vannak olyan nők, akikkel könnyebben megy, ezért semmi kedvem energiát feccölni olyanba, akivel nem megy elsőre. Ráadásnak ott volt az "átverve érzem" magam dolog is, mert nem ez volt belengetve, így csalódott és szótlan voltam. Közben ecsetelte, hogy Ő még az előző pasijával is 6-7 randi után ment ágyba, amivel csak tetézte a csalódottságom. Mennyire kell egy férfinek kétségbeesettnek lennie, hogy 6-7 randit várjon a szexre? Ez nekem nem pálya. Ez amúgy teszt volt, hogy miként reagálok erre, de a lelkesedésemen ez csak rontott.
Ezt azonnal levágta a lány és mikor leültünk egy padra megpihenni, mondta, hogy mivel metró közelben vagyunk nyugodtan mondjam meg, ha nekem ez így nem jó. Éltem a szabadulás lehetőségével és mondtam, hogy szerintem nem hasonlít a felfogásunk. Én abban hiszek, hogy ha jön a vágy, akkor hadd szóljon, nem ettől függ, hogy kapcsolat vagy csak dugás lesz a dologból. De láthatóan még sokan hisznek abban a régimódi marhaságban, hogy komolyabb lesz a kapcsolat, ha kéretik magukat pár randiig. Mindenki abban hisz, amiben akar, de én már nem veszek részt ebben az ósdi butaságban. Szóval elköszöntünk.
