A cím eléggé árulkodó. Alma fekete hajú, barna szemű lány volt egy ismerkedős oldalon. Nehezen ment a beszélgetés indítása, mert a találó nyitószövegemre, amire rendszerint mosolygós válasz kell, hogy érkezzen (vagy semmi), ő elég rideg és rövid választ adott. A további kommunikáció is ilyen volt, úgy 7-8 mondatot váltottunk, vagyis én írtam mondatokat, ő 1-2 szavas válaszokkal reagált. Na mondom, törlöm is, kár az ilyenre energiát vesztegetni.
De előtte még ránéztem az adatlapjára (ezúttal lejjebb görgettem, nem vettem észre elsőre, hogy ott is van még szöveg) és látom, hogy azt írja, nem híve a csacsogásnak, inkább személyesen ismerkedne. Az ilyen nő ritka, inkább szeretnek a biztonságos, tét nélküli levelezgetés mögé bújni és csak akkor találkozni, ha alaposan felmérték a terepet. Gondoltam, egy próbát megér és 7-8 mondat után meredek randira hívni, de ki tudja. Hát nem bejött? :)
Számot cseréltünk, felhívtam és lebeszéltünk másnap estére egy randit a Margit híd egyik lábához (úgy értem a pesti végéhez, nem ténylegesen a lábához). Másnap este én értem oda előbb, és kicsit hideg volt (Ősz vége/tél eleje), úgyhogy vettem egy forró kávét a közelben és azt iszogattam várakozás közben. Azért nem próbálkoztam a megszokott módon a lakásomra szervezni a randit, mert ahhoz túl szűkszavú volt, hogy megdumáljam, ráadásul 27 éves, ami már az a kor, amikor nem nagyon ugranak bele ilyesmibe.
Három perc késéssel, de megérkezett. Nem volt igazán nőies a kinézete. Ormótlan edzőcipő, farmer, olyan semmilyen kabát, és kissé esetlen járás. Nos, olyasmi járás, mint aki egyáltalán nem akar nőiesen járni. Értitek. De arcra épp olyan volt, mint a képeken. Mikor odaléptem mosolyogva és ő megszólalt, azt hittem fogom magam és elfutok. Nagyon ordenáré hangja volt, olyan kicsit cigányosan hangos. De nem volt cigány, csak a hangerő, amivel beszélt és kicsit a hanglejtése. De ránézésre nem tűnt annak.
A hideg miatt a sétát kukáztuk és beültünk valahova. Nem borozó, hanem ilyen fél elegáns hely, ahol főként borok, pezsgők, ilyesmik voltak. Szóval nem egy kocsma, vagy egy beülős hely, azoknál igényesebb. Rendeltünk egy-egy pohár bort és beszélgettünk úgy egy órát.
Azért maradtam egy órára vele, mert kicsit viccesnek éreztem a csajt és gondoltam, jó kis poszt lesz belőle :D
Vajon ez az a pillanat, amikor már nem a nők kedvéért randizok, hanem azért, hogy legyen anyag a blogba? Ajjaj... :D
Szóval, vallásos család, vallásos suli, és egy püspökségnek dolgozik be. Nagyon nem jó jel, aki ennyire a vallásban mozog, az a hagyományos randizgatás híve, nem épp az én világom. Többször is említette, hogy konzervatív nevelést kapott. Mellékesen újságíró egy vallási magazinnál (vagy lapnál/újságnál), előtte egy ismert magyar hagyományos újságnál volt gyakornok, majd író. Azt mesélte, hogy elege lett az ottani hazugságokból, azért váltott egy számára sokkal kézenfekvőbb, vallási újságra. Mikor kérdeztem, hogy annál a lapnál, mi volt a baj (szándékosan nem írom meg az újság címét), annyit mondott, hogy sokszor más írók helyett kellett megírniuk a cikkeket, valamint sokszor nem volt alapja annak, amit írtak. Ez nem meglepő mondjuk, mindenki sejtette, hogy a mai újságírásnak nem sok köze van a tényekhez. Mindegy, már nem ott dolgozik és boldog, hogy a vallás közelében lehet munka közben is. Saját lakása van Pesttől nem messze, saját autó, szóval az elmondottak alapján volt ott lé, de akkor miért nem ad egy kicsit az öltözködésére? Főleg, hogy randira jött. Mindegy.
Ami viszont nagyon-nagyon illúzióromboló volt, hogy végig szipogott. Gondolom a hidegben megfázott, és végig úgy beszélt, hogy közben szívta az orrát. Undorító volt. A legdurvább, hogy hangosan szipogott, hangosan beszélt, szinte mindenki hallotta körülöttünk, miről beszélgettünk, éktelen hangja volt, és mindeközben egy elegáns helyen ültünk. Elég ellentmondásosak voltunk. Főleg, hogy én azért adtam magamra, én odaillettem arra a helyre, ő nagyon nem. De ez nem lett volna gond, de a hangja, a beszéd stílusa és a szipogása elég gyorsan eldöntette velem, hogy nem lesz itt semmi. Pedig ahogy zajlott a társalgás ő elég sokat kérdezett, érdeklődött felőlem, küldte a jeleket.
Egy óra után jeleztem, hogy induljunk, mert még dolgom van. Láthatóan nem erre számított, mert előtte még véletlenül felhozta, hogy másnap csak délre kell mennie dolgozni. A semmiből jött a téma, nem kérdeztem semmi ilyesmit. Lehet, hogy már arra készült, hogy akciódús estéje lesz, de akkor a faszért nem csípte már ki magát? Nem mintha akkor megdugtam volna, de na. Mindegy, elkísértem az autójáig (mondjuk a pohár bor után még vezetett, de láthatólag nem zavarta), és azzal váltunk el, hogy majd még beszélünk. Ezt én mondtam ki. Azóta sem kerestem.