"Vidéki kislány, mondd csak mit viszel?
Kinek fogsz gyónni, ha velem védkezel?"
Nem biztos, hogy pont így van a dalszöveg, valamikor ezer évvel ezelőtt hallottam ezt még gyerekkoromban. :)
Ráírtam Grétára, mert nagyon bejött a vörös haja, vékony, formás teste, feszes mellei. Pedig arcra nem volt kimondott szépség. Kisugárzást sem éreztem a képeken, de ínséges időszak volt ez. :P
Hobbija az olvasás volt, úgyhogy könnyen jött az első közös téma. Egyik fotóján amúgy is könyvvel pózolt (ez nem ritka mondjuk). Meglepő módon semmi limonádé pszichológia, vagy önsegítő könyvek, a sima nyálas romantikus írásokat szerette. Ez a téma nem az erős oldalam, így gyorsan váltottam a sorozatokra, de ott meg a Szulejmánt jelölte meg, mint favorit, szóval kezdtem megijedni, hogy rossz lóra tettem. :P
Meglepő módon ekkor ő hozta fel a találkozó lehetőségét, amit el is fogadtam. Nem erőltettem a lakásra jövetelt, nem éreztem, hogy ez nála működne. Egy általam is ismert helyet javasolt, ami szerencsére nem is volt messze tőlem. Találkoztunk, puszi, séta a helyig, majd egy ital mellett csevegtünk egy órát. Sok témát érintettünk, és az jött le, hogy nagyon falusi a lány. Úgy értem, régies szavakat használt, hitt még a szerelemben (27 volt), és be is vallotta, hogy ő falusi. Sokat aprított fát otthon, foglalkozott az állatokkal, ilyesmi. Ez sajnos rányomta a bélyegét a kisugárzására.
Ne értse félre senki, tisztelet neki, hogy kemény fizikai munkát is végzett és ért is ezekhez. Én is vidéki vagyok/voltam, de nekem már tuti nem mennének ezek a dolgok. Régebben írtam, hogy a vidéki lányok jobbak, mint a nagyvárosiak, de akkor a vidékin volt a hangsúly. Ő viszont falusi parasztlányka, aminek a hátulütője, hogy nem tud nőies lenni. A kisugárzása, a megnyilvánulása egyszerűen nem passzol a városhoz.
Mondhatnám, hogy okosabb volt az átlagnál, de nem így volt. Hiába szeretett olvasni, ha csak a romantikus könyvekig jutott, hiába értett sok mindenhez, ha még mindig a nagybetűs, filmbéli szerelmet keresi. Hiába elismerendő, hogy kemény fizikai munkát is el tud végezni, ha közben a férfiak számára fontos, nőies kisugárzása nincs meg.
Az eszem azt súgta, nincs vele baj, egy vidéki, falusi srácnak főnyeremény lenne. De itt nem fogja megtalálni azt, amit keres.
Egy óra után jeleztem, hogy induljunk, érezte Ő is, hogy nem sült el ez a randi túl jól. Én meg csak mosolyogtam, és próbáltam menteni a helyzetet azzal, hogy másnap korán kelek, de szerintem, nem hitte el. Elkísértem egy darabon, majd elváltak útjaink. Azt gondoltam, ennek így vége is.
Másnap viszont írt, és elkezdődött egy újabb beszélgetés. Épp sütött (muffint - a nők imádják, mindig azt sütnek) és arra gondolt, hogy hozna nekem belőle. Úgy látszik, neki nem az jött le előző este, hogy ez értelmetlen, mert lassan elkezdett bevezetni az életébe. Ez alatt azt értem, hogy kezdett megnyílni nekem.
Magam sem tudom miért (de tudom, ínséges időszak volt), de igent mondtam a kóstolóra. Ha már felajánlotta, hogy hoz nekem, akkor gondoltam, a lakásomra jön. De mint kiderült, nem így gondolta, hanem hogy találkozunk valami olyan helyen, ahol tudunk piknikezni. Abban maradtunk, hogy a sziget, de a városliget is jó lehet, majd aznap meglátjuk.
Már nem tudom miért, de a városliget lett a befutó. Kicsit borús, de azért jó idő volt aznap, így kiültünk egy plédre, elég távol a többi embertől (bár néha azért elsétált arra valaki).
Persze nem sokkal később elkezdett mégis esni az eső (enyhén csepegett). Előkerült a táskájából egy másik pléd, nálam pedig volt egy ernyő.
Ülünk a fák között, egyik pléd alattunk, a másikba bebugyoláltuk magunkat és megettük a sütit (tényleg finom volt). Kicsit beszélgettünk és még mindig azt éreztem, hogy nem nekem való, túl nyers, túl vidéki (bocsánat).
Egyszer csak azt éreztem, hogy a pléd alatt a combomat simogatja. Ez elég egyértelmű jel, hogy mit akar. :) Előkerült egy üveg bor is közben. Mire elfogyott a pohárnyi bor, a sliccem már lehúzta és kézzel kényeztetett. Majd nem sokkal később bebújt a pléd alá és leszopott.
Nem tudom, látott-e valaki, de az eső miatt csak nem járt arra senki, de szerintem elég érdekes látvány lehettem. Képzeld el, hogy a parkban, a fák között, esőben ül valaki egy pléden, egy másik rá van terítve, valaki mozog fel-alá a másik takaró alatt, a csávó kéjesen vigyorog a kezében egy pohár borral. :D
Gréta nem volt rest, le is nyelte, a bort pedig kísérőnek használta. Később szedelődzködtünk, elkísértem valameddig, majd elköszöntünk. Nekem az jött le, hogy érezte rajtam a lepattintás szelét, de nagyon kellettem neki, ezért bevállalt egy cumit, hátha ezzel eléri egy jövőbeni kapcsolat lehetőségét.
Azonban a következő találkozóra nem került sor. Nem mentem bele egy újabb randiba, mert azt éreztem, hogy Ő kapcsolatot akar, de azt nagyon. És kettőnk közt az nem működött volna.