Haverjaim állandóan szekáltak, hogy miért mindig húszas csajokkal ismerkedek (irigykedtek valójában), ezért időnként belekóstolok a 30 feletti korosztályba is, hogy lássam, mi a helyzet. Annak ellenére teszem ezt, hogy szinte csak kudarcaim voltak a saját korosztályomban.

Terézt online ismertem meg, átlagos arc, vékonyka, amolyan könyvmoly megjelenés. Ránézésre tanárnak, vagy könyvtárosnak mondtam volna. De nem az volt, hanem valamilyen osztályvezető. Szőkésbarna haj, zöld szemek, szemüveg, átlagos magasság. A humoromra immunis volt már írásban is, ami miatt a beszélgetésünk hamar unalmas kérdez felekbe torkollt. Én már hagytam volna a fenébe, de mindig válaszolt és visszakérdezett valami szárazat. Hogy hogy nem, ennek ellenére javasolt egy randit. Három napig beszélgettünk, mire eljutottunk a találkozóig, de még előtte történtek érdekes dolgok.

Megadtam a számom abban a reményben, hogy ő is az övét. Nem feltétlen felhívni akartam, csak amolyan gesztus a telefonszám csere (erről már sokszor értekeztünk itt a blogon). De nem adta meg az övét. Gondoltam, akkor hagyjuk a fenébe az egész ismerkedést és egyszerűen nem írtam neki többet. Eltelt fél nap, mikor csörgött a telefonom. Ő volt az. Először nem tudtam hirtelen, hogy ki is ő és hova tegyem, de leesett. :P Hiába, ha egyszerre fűzöl több nőt, akkor benne van a pakliban a kavarodás. Elkezdte magyarázni, hogy fél a zaklatóktól és ezért nem szívesen adja ki a számát (ennek ellenére számkijelzéssel hívott). Hozzátette, hogy ha esetleg eszembe jutna zaklatni őt, akkor ez a céges száma és olyan helyen dolgozik, ahol lehallgatják a számát és csúnyán megütheti a bokáját az, aki ezen a számon zaklatja.

Több dolog is érdekes ebben. Miféle munkahely az ilyen? Lehallgatják, de azért azon hív fel? Ha meg kamu, akkor hogy lehet ilyen marhaságot kitalálni? Ha ennyire retteg a zaklatóktól, akkor miért nem rejtett számmal hívott? Az is vicces, hogy rögtön egy fenyegetéssel nyitott felém, miszerint csúnyán megüthetem a bokám, ha zaklatom. Mondanom sem kell, ez már egy rohadt vörös zászló volt, szinte üvöltött, hogy nagy ívben kerülendő a csaj.

Aztán jött a következő csapás tőle, szerinte hétkor, vagy nyolckor kell találkoznunk, semmiképp sem utána. Kérdeztem, hogy miért? Miért nem lehet este kilenckor találkozni? Nos, Teréz szerint, akik nyolc óra után találkoznak, azok nem randiznak, hanem csak dugni akarnak!!! Erre nem tudok, mit mondani. Elemezhetnénk, de minek.

Mindezek ellenére kíváncsi voltam rá (már akkor tudtam, hogy ebből jó kis poszt lesz, igazából már csak miattatok mentem tovább), ezért találkoztam vele.

Megbeszéltük hánykor (hétkor) és hogy hol. Várok a megbeszélt helyen és időben, majd 10 perccel később ír, hogy hol vagyok. Mondom, ahol találkoznunk kell. Kiderült, hogy Ő egy másik utcában vár. De már jön. Valamiért azt hitte, hogy egy másik hely elé beszéltük meg a találkozót. Gondolom összekevert egy másik pasival, akivel azt a helyet beszélte meg.

Élőben öregebbnek tűnt, 34 volt, és a képein is kb. ennyinek látszott, de azok a képek évekkel ezelőtt készülhettek, mert most simán rámondtam volna, hogy 38-39 éves. Beültünk meginni valamit. A beszélgetés olyan volt, mint sajtreszelővel recskázni (hogy a filmet idézzem).

Bármit mondtam viccesen, ő azt halál komolyan vette. Amikor azt mondtam, hogy honnan származom, akkor nem a konkrét települést említettem, mivel azt senki nem ismeri, hanem a település melletti várost, mert az legalább a térképen fent van. Erre azt mondja, hogy én hazudok, amikor azt a várost mondom és nem azt a települést. Mondom igen, mert azt a várost legalább hallomásból ismerik az emberek, így be tudják lőni merrefelé is éltem. Szerinte ez hazugság és nem szabad ilyet mondani!

Végig nyávogta a randit, hogy az egész helyzet olyan erőltetett, hogy online találkoztunk. De mikor kértem, hogy magyarázza már el, miért erőltetett, akkor nem tudott mit mondani. Kérdeztem, hogy hány randija volt, azt mondta megszámolni sem tudja (nem csodálom, hogy senkinek se kellett). Érdekes, hogy két diplomás nőről beszélünk, de olyan, mintha egy óvodás szellemi szintjén lett volna. Negyvenöt percig tartott a randi, de két órásnak éreztem. Olyan volt, mint egy robot, kérdésekre válaszolt, ha tudott, de semmi humor, semmi játékosság.

Aztán mondtam, hogy szerintem menjünk, felálltam, fizettem és elkísértem a megállóig. Búcsúzóul nem volt puszi sem. :D

Sejthető, nem kerestem többet. Egyszer rám írt, de arra nem reagáltam. Érdekesnek érdekes eset, de az ilyet nem erőltetném többet. :)