Orsit a tesóm révén ismertem meg, akkoriban érdekelt a fotózás és Ő elég fotogén nő volt. Készítettünk pár képet, de semmi extra. Éneklés volt a hobbija, de még csak bontogatta a szárnyait. Akkoriban én benne voltam egy komoly kapcsolatban, mint ahogy Ő is. Nem is történt semmi, csak fotózás hobbiból. Azt hiszem, még kétszer találkoztam vele a tesóm révén, mikor összejöttünk páran és elmentünk ide-oda, de ennyi.

Hat év telt el, az én életem gyökeresen megváltozott közben és már javában üldöztem a csajokat, közben a tesóm egy olyan cégnél dolgozott, ahol énekeseket, együtteseket szerződtettek le bizonyos fellépésekre, koncertekre, előadásokra. Az évek alatt pedig Orsiból ismert énekesnő lett (felhívom a figyelmet, hogy amint azt a legelső posztomban írtam anno, a neveket megváltoztatom). A tesóm pedig épp őt szerződtette le egy fellépésre, így futottak össze újra (mivel közben eltávolodtak). A barátságuk megerősödött, és az egyik ilyen fellépésre (ez valami fellépés sorozat volt), kaptam két VIP jegyet, amivel találkozhattam hátul az összes fellépővel.

Épp kavartam egy lánnyal, így őt vittem magammal. A tesóm bemutatott minket pár ismertebb személynek (az aktuális csajom olvadozott), de Orsival nem futottunk össze. Nem is volt célom. Szóval, elkezdődött a fellépés és megláttam a színpadon. Rögtön belém hasított a felismerés, hogy „hé, ismerem régről, elhívhatnám valahova”. Megszületett bennem az elhatározás, hogy felszedem Orsit. :) Illetve, megpróbálom.

Aznap éjjel, mikor véget ért a show, még beszéltem tesómmal és megtudtam tőle, hogy Orsi nemrég szakított a párjával (akivel anno együtt volt, mikor még fotóztam őt). Úgy éreztem, hogy ez is egy jel.

Másnap ráírtam facen Orsira (még anno jelöltük egymást facen, különben ma már nem tudnám jelölni ismerősnek, mert mióta ismertebb lett, már nem jelölhető), hogy megnéztem este. Válaszolt is, hogy örül, hogy ott voltam és, hogy mi van velem. Szóval elkezdődött egy beszélgetés, de sosem válaszolt azonnal, hanem mindig ilyen fél, de gyakran teljes napok teltek el a válaszai között. Oké, értem, sok dolga van, ismert, sok mindent csinál.

Próbáltam lazán nyomulni és meghívni egy italra. Az a nap, amit felajánlottam, nem volt jó neki, de nem is mondott nemet. A következő hetem nekem volt sűrű és később hoztam fel az italozás témáját megint. Megint nem ért rá. Ekkor nem írtam neki három napig semmit, mire küldött egy meghívást az egyik fellépésére (nem ugyanaz, amelyiket a tesómék szervezték). A meghívás üzenetben érkezett és nem körüzenet volt, hanem én voltam a címzett. Gondoltam, ez felhívás keringőre. Jeleztem, hogy ha lesz időm, ott leszek. Válaszolt, hogy örülne. Tesómon keresztül érkezett is egy VIP jegy tőle.

Természetesen elmentem a fellépésre. Nem az én világom amúgy, mármint a zenéje, meg amit csinál, de elismerem, jól csinálja. Párszor találkozott a tekintetünk, ami fura érzés volt. Nem tudom... de azt éreztem a tekintetében, mintha meg lenne keseredve. Mintha már nem szívesen lenne ott a színpadon, csak köti a szerződés. Persze ezt nem tudhatom, talán csak bebeszélem magamnak. De fura érzés fogott el.  A végén, miután mindenki elment, csak páran maradtunk ott, Akik olyan jeggyel jeggyel rendelkeztek. Ahogy néztem többségében újságírók, bár inkább bloggerek (basszus én is az vagyok) voltak. Kinyitották azt az ajtót, amin keresztül be lehet menni hátra és találkozni a fellépőkkel. Ne ilyen nagy koncertet képzeljetek el amúgy, nem Budapest Park méretű. :) Bementem én is, egy helyiségbe jutottunk, ahol egy hatalmas bárpult volt. Kértem egy koktélt (nem mondom meg milyet), és vártam. Hamarosan megjelentek a „sztárok” (azért az idézőjel, mert azért nem akkora sztárok, hogy menekülniük keljen a rajongók elől). Páran körbevették Orsit és beszélgettek vele. Egy pillanatra megint találkozott a tekintetünk és megint elfogott az a fura érzés.  Akkor döbbentem csak rá amúgy, pedig tudnom kellett volna, hogy Orsi már elmúlt harminc. Ez csak azért érdekes, mert én ugye igyekszem kerülni a harmincas nőket, sosincs velük szerencsém, ez régebbi posztokból kiderül. :P

Vártam egy darabig rá, de úgy tűnt, nem tud szabadulni és mintha valakinek lett volna születésnapja, mert előkerült egy torta, meg virágok és az egyik kollégáját körül állták. Nem volt pofám odatolakodni, mert látható volt, hogy ők egy társaság és épp ünnepelnek valamit. Még a többi "rajongó/blogger" se nagyon merészkedett közelebb. Orsival volt szemkontakt többször is, látta, tudta, hogy ott vagyok, gondoltam, ha el tud szabadulni, majd odajön. Aztán közben csörgött a céges telefonom, a háttérzene és a zaj miatt kimentem. Sajnos a főnököm sokat tud pofázni, így kint voltam vagy 20-25 percet. Mire letettem a kagylót és visszamentem, már eltűnt. Eljöttem, és nem kerestem többet. Azt gondoltam, hogy ha van részéről érdeklődés irántam, akkor majd ír, hogy milyen volt a fellépés, hova tűntél, vagy ilyesmi. De egyáltalán nem írt. Én sem írtam neki többet. Lehet, hogy most kéne? :D