Mercédesz kolleginát felvették a céghez könyvelőnek, mivel az elődje nyugdíjba ment. 23 éves, rövid haj, de nagyon szép arc. Első látásra ez tűnt fel rajta, mikor jött bemutatkozni. Persze eszembe sem jutott kikezdeni vele, mert már volt eddig is céges kalandom, de azért igyekszem nem lőni a házinyúlra. Nem is lett volna semmi, ha nem veszem észre, hogy nagyon közvetlen és íncselkedős.

Akármikor összefutottunk, szinte kóstolgatott és finoman célozgatott. Ha én ilyen célzásokat tennék egy nőnek, az tuti munkahelyi zaklatás lenne. De annyira finoman csinálta, hogy nem a szavakon volt a lényeg, hanem a hangsúlyon és a mondat közbeni tekinteten. Ilyesmire gondolok, hogy miközben vártunk egy harmadik emberre (én teljesen más miatt voltam ott, nem vagyok könyvelő), szóba elegyedtünk és a konditermi edzésről beszéltünk. Mivel fiatal, persze, hogy gyúrásnak hívja az edzést, de legyen. Szóval említettem, hogy gyúrok. Mire ő azt válaszolta, hogy neki is kéne és néha gyúrhatnánk együtt. A „gyúrhatnánk együtt” szavak közben azzal a tekintettel nézett, amivel csak egy nő tud nézni, ez a „dugj meg” tekintet. Több ízben is összefutottunk, ebédnél, vagy a folyosón és mindig volt egy íncselkedő megjegyzése. Mint kiderült, más férfi kollégákkal is csinálta (naná, hogy a haverokkal kibeszéljük).

A többiek kicsit idétlenül reagálták le ezeket az eseteket, általában picit megdöbbentek. Én viszont nem vagyok olyan megdöbbenős fajta, simán visszavágtam neki. Ő beszólt, én visszaszóltam, majd mosolyogva elsétáltunk egymás mellett. Azt hiszem, velem emberére akadt és ez tetszett neki. Velem ezért játszotta ezt rendszeresen. De eszembe sem volt rámozdulni. Egyrészt mert túl közeli kollegina, az eddigi munkahelyi kalandjaim olyanokkal voltak, akik azért helyileg távolabb voltak tőlem, vele meg minden nap összefutok, másrészt pedig azért nem, mert ismerem ezt a típust. Netről sok hasonlóval találkoztam, már amelyikkel eljutottam a találkozóig. Nagy a szájuk, és meglepően nyitottak szexuális témákban is, de csak addig, amíg nem kezd meleg lenni a talaj alattuk. Ez alatt azt kell érteni, hogy addig megy a „játsszuk az agyunkat” műsor, amíg nem kell randizni egy férfivel, mert akkor hirtelen eltűnnek.

Egy másik, kicsit távolabbi kollegina jut eszembe, aki telefonba és facen nagyon laza csajnak tűnik, és mikor férfi kollégák találkoznak vele, váltig állítják, hogy ezt a csajt simán meg lehetne húzni. Biztos sokan ismernek olyan nőket, akikről azt gondolják mások, hogy annyira lazák és flörtölgetősek, hogy simán dughatók. Hát elárulom, hogy nem!

Ez egy ilyen nőtípus, felhúzzák a férfiakat a flörttel és mézesmadzaggal (azt sugallják, hogy bármi történhetne köztük), hogy ezzel a kis EGO-jukat növeljék. Csak színjáték, ezek épp hogy nem könnyen kaphatók, általában sajnos lelkibetegek. Sok férfi meg el is hiszi, hogy ők annyira macho-k, hogy a dögös csajt, ha akarnák dughatnák. De rámozdulni persze kevesen mernek és ezt az ilyen típusú nők is tudják. Tudják, hogy játszhatják a játékot, mert csak kevés pasi fog ténylegesen lépni. Viszont olyankor meg ők vannak bajban, olyankor ki kell hátrálni.

Mercédesz alig három hetet töltött nálunk, még a próbaideje alatt kitették, mert minden reggel késett. Mikor megtudtam, hogy mi történt, arra gondoltam, hogy már nem vagyunk kollégák és egy kört azért megérne a csaj. Szóval írtam neki és kicsit csevegtünk. Ahogy ilyenkor szokás, megkérdeztem, hogy mi történt, mik a tervei most, stb. Aztán azt mondtam, hogy ugorj át és beszélgessünk, lássuk privátban is olyan kötözködős vagy-e. Ezt direkt így írtam.

Mivel három héten át játszotta ezt a karaktert, ezért már csak nem csinál segget a szájából és átjön. Át is jött másnap este. Csak bejött, amitől féltem. De erről később.

Szóval kimegyek elé aznap este és együtt jövünk haza. Útközben még ugyanolyan nevetős, hencegős, íncselkedős volt, de két pohár bor után, a kanapémon ülve megváltozott. Lassan előjött belőle a megtört hercegnő. Kezdődött azzal, hogy elkezdte mesélni, hogy sosem megy fel senkihez elsőre, most is csak azért, mert ismerjük egymást, de ne számítsak semmire, mert ő kemény dió. Ismerős duma, minden második nő azt mondja magáról, hogy ő nem olyan, mint a többi. Faszt nem.

Mondom magamban, sebaj, nem vesztettem semmit, de azért próbálkozok. Illetve elég idétlenül sikerült, mert végig olyan témái voltak (és nem engedett témát váltani, mindig visszaterelte a folyamot),  hogy minden lelkesedésem lelohadt. Nem is tudom, hány fajta betegsége van, ami genetikai eredetű, milyen volt a gyerekkora, korán kellett felnőnie és így tovább. Ami persze komoly dolog, minden tiszteletem, ha valóban ennyir szarságon kellett átmennie, de hát randira hívtam át, tudnia kellett volna, hogy ezek nem olyan témák, amiket első randin kell elsütni. Ja, és nem egyszerre, ilyen dózisban! Ha minden pasira rázúdítja mindezt, senki nem fog második randit kérni. Ebből az jön le, hogy egy nagyon „problémás nő”. Az ilyesmit fokozatosan kell adagolni.

Mint kiderült, nem sok pasira kellett rázúdítania mindezt, mert eddig három férfi volt az életében és mindhárom komoly kapcsolat volt. Most ezt vagy elhiszem, vagy nem. De nála nem csodálnám, ha így lenne, mert ha másnál is ennyire lelkizős... Pedig arra direkt figyeltem minden alkalommal, mikor munkahelyen összefutottunk, hogy csak felszínes beszélgetéseink legyenek, semmi mély, nehogy lelki szemetesláda legyek. Bár akkor még nem gondoltam, hogy rá fogok mozdulni, de ez már nálam ösztönös.

Nem sok vidám témánk volt, de fokozatosan ültem egyre közelebb  hozzá, majd át is karoltam, így beszélgettünk egy ideig, majd megpróbáltam megcsókolni. Elfordult. Gondoltam, akkor ennek vége, azonban rögtön mondta, hogy neki sokkal, de sokkal több idő kell bármihez is. Szóval, az íncselkedő, nagyszájú csaj, csak egy lelkisérült lányka. Fasza. De lélekben azért sejtettem, hogy ez lesz. Még beszélgettünk egy órát, majd lassan mennie kellett. Kikísértem, és elköszönéskor mondta, hogy szeretné ha lenne folytatás. Mondjuk ezt gyakran mondják, aztán jön az eltünősdi, de ő másnap rám is írt és folytatta volna a beszélgetést ott, ahol abba maradt. Úgy érzem, hogy ha akarnám, enyém lehetne úgy másfél-két hónap intenzív udvarlás és beszélgetés után, de hát kell a fenének.

Jó csaj, és ha nem lenne ennyi gondja, akkor még egy normál udvarlási metódust is megérne és egy rendes párkapcsolatot, de így nincs értelme. Egyre kevesebbet válaszoltam, egyre ritkábban, aztán egyáltalán nem. Részemről ennyi volt.

Pár hónappal később eszem bejutott a neve valami kapcsán ezért gyorsan rá is néztem az adatlapjára. Akkor láttam, hogy aktív az "ismerősnek jelölöm" gomb. Magyarul, időközben törölt az ismerősök közül. Ezek szerint durván berágott rám. De láttam az újonnan feltöltött képeit, egy csávó karolja át, úgy tűnt, sikerült találnia valakit, aki meghallgatja.