A választás illúziójára, ha rákeresünk, akkor kiadja, hogy olyan jelenség, mikor valaki eléd tár x lehetőséget, te pedig elhiszed, hogy csak azok közül választhatsz. Így az a személy kontrollálja a választásodat. A párválasztás illúziója pedig hasonló, elméletem szerint a természet/biológia/neveltetésed/egyéb tényezők meghatározzák a párválasztásod lehetőségeit. Ezt mindjárt elmagyarázom érthetőbben is.

Kezdem a férfi szemszöggel. Mindig mondják, hogy a férfi vadássza le a nőt, aztán persze a nők somolyognak, hogy ők intézik úgy, hogy le legyenek vadászva. Ez, illetve mindkettő félig igaz, félig nem. Vegyünk egy példát. Adott egy férfi, aki 40 éves koráig kontaktusba kerül mondjuk 1000 nővel, akik opcionálisan partnerei lehetnek. Tehát 1000 olyan nővel, akivel lehet párkapcsolata. Persze ez sosem egy konkrét szám, változik, képlékeny, de a példa miatt szükséges kicsit sarkítani. Szóval 1000 nőnél próbálkozhatsz be. Tegyük fel, hogy meg is történik, bepróbálkozol 40 éves korodig 1000 nőnél. 

1.) Első körben tiéd a választás, hisz te döntöd el, hogy mind az ezernél, vagy csak x-nél próbálkozol be.

Igen ám, de mind tudjuk, hogy nem jelent semmit a sok próbálkozás, hisz csak annál van reális esélyed, aki pozitívan reagál a közeledésedre. Tegyük fel, hogy átlagos férfi vagy, magabiztos, humoros, kellemes a személyiséged, egyben vagy. Az ezerből pozitívan visszajelez neked 200 nő.

2.) Azaz, a választás második köre a nőknél van, annál a 200-nál, aki jól reagál a közeledésedre. Itt elveszted a választás lehetőségét.

3.) És akkor máris ott vagyunk, hogy a 200 nőből újra választhatsz. Ez a valódi választási lehetőséged az ezerből! A harmadik kör, a realitás. Hiába kezdetben az ezer lehetőség, abból a valós csak 200. Persze ez is morzsolódik, mert némelyiknek aznap voltál szimpatikus, ma már nem, közben lett valakije, stb...

Ezért is illúzió csupán a választás lehetősége. A dolgot bonyolítja, hogy az 1000 nőt állandónak vesszük (a példa miatt szükséges, de a valóságban ez képlékeny), akkor a férfinak 16-25 éves kora között az ezerből 150 lesz, 25-35 között 300, negyven körül pedig  megint 150 lesz a pozitív visszajelzések száma az ezerből. Ezek kalkulált számok más fórumok, cikkek alapján. Azaz, ebből is látszik, hogy a férfi 25 és 35 között van a csúcson, akkor a legnagyobb az esélye. Míg 25 alatt rosszabb a helyzete, mert a korban hozzá passzoló csajok az idősebbekre mennek. A három életkor-tartományban történő pozitív visszajelzések számát átlagoltam (150+300+150), így jött ki, hogy 40 éves koráig az ezerből kijön a 200-as átlag. Sarkított számok tudom, nem is ez a fontos. Hanem, ami most jön.

Nehéznek tűnik a férfiak helyzete, de közel sem annyira problémás, mint a nőké. A nők is a választás illúziójától szenvednek, csak nem tudják. Egy férfi sejti/érzi, mert tapasztalja a saját bőrén, míg a nőknél ez máshogy csapódik le. 

Kezdjük ott, hogy a nők egója az egekben van a média és a fals visszajelzések miatt. Tegyük fel, nő vagyok, és facebookon, instagramon, akárhol van ezer férfi, aki lájkol (nem rokon, hanem opcionális partner). Persze ez nem valós, mert ugye élőben is próbálkoznak, szemeznek, stb. És a valós szám nem 1000, hanem a százszorosa, de most csak azokat vegyük figyelembe, akik a nő számára szóba jöhetnek, azaz Ő már megszűrte őket. És ha már a férfiaknál sarkítottunk, akkor itt is tegyük ezt. Tegyük fel, hogy a nőnek 40 éves koráig van ezer szóba jöhető/neki látszólag megfelelő "hódolója". Tévesen, azt hiszi a hölgy, hogy ez ezer potenciális partnert jelent. 

De nem. Ez ezer potenciális egyéjszakás kalandot jelent. De ez a poszt most a párválasztásról szól, így most az lenne a lényeg a nőnek, hogy ebből az ezerből hány olyan van, aki párjaként tekintene rá élete végégig. 18-25 éves kora között az 1000-ből lenne 500, aki komolyabbat tervezne vele. Azaz minden második. 25-35 között már csak 250 az ezerből (minden negyedik), 35-40 között pedig 50 az ezerből. Ez 266-os átlag negyvenéves koráig.

25 éves kor felett a nő "értéke" meredeken zuhanni kezd ezt eddig is tudtuk. A nő legnagyobb esélye, hogy élete végéig tartó párkapcsolatot alakítson ki nagyjából ez az időszak. Innentől minden évvel csökkennek az esélyei. Érdekes, hogy a férfiaknál is nagyjából kijött a 200-as átlag, míg itt picivel több. A különbség az eloszlásban rejlik. A nők szellemileg nem elég érettek akkor, amikor épp a legtöbb lehetőségük lenne. Az idejük pedig fogy. Egy férfinek 30-35-40 évesen jobbak az esélyei, míg a nő 30 fölött bajban van.

A férfi ösztön tudja, hogy a nő 25 vagy picivel alatta a legtermékenyebb, ezért is ez a "kedvenc" korcsoportunk. Ők a legértékesebbek. A média által ömlesztett ostobaság elhitette a nőkkel, hogy van idejük, hogy válogathatnak, pedig nem. Vagy igen, de csak 25 éves korukig. Addig övék a világ. A gondok utána jönnek.

Ami a nők helyzetét még rosszabbá teszi, hogy míg a férfi bepróbálkozhat 1000 nőnél, addig egy nő nem feküdhet le 1000 férfival, hogy megtudja, melyik marad mellette tovább (nem csak meghúzni akarta). Nekik máshogy kell/kellene dönteni. Persze teszik, amit tenni kell. Vezérli őket a hipergám ösztön, közben majd ketyegni kezd a biológia óra, ahogy egy másik oldalon fogalmaztak "felül a faszkörhintára". Magyarul, mikor 25 fölött ketyegni kezd a biológiai óra, azt hiszi kiválaszt valakit az ezerből (ezer neki megfelelő férfiról beszélünk, már egy szűrt szám), és megvan oldva minden. Kiválaszt egyet (felül a hintára), de 25 fölött csak minden negyedik férfi olyan, aki kitartana mellette. Jó eséllyel melléfog, ami nem biztos, hogy azonnal kiderül, lehet, hogy próbálkoznak pár hónapig, mert a férfi addig is dughatja. De ezzel csak fogy a nő ideje. Szakítanak (leesik a hintáról). Sebaj, választ másikat (megint felül a hintára), és így tovább, míg bele nem keseredik, vagy míg az egyik ilyenből ott marad egy gyerekkel.

35 körül ér véget a móka, addigra annyira csekély az esély jót választani (persze beletrafálhat), hogy megunja. Vagy megkeseredik és sír, hogy már nincsenek igazi férfiak és a többi duma. Vesz két macskát és annyi. Ha meg beletrafál, akkor ő lesz az ismerősei körében a hivatkozási alap. Na látod, Juliska is 36 évesen találta meg a párját, van még időd Ilona. :) Azt persze nem teszik hozzá, hogy Juliskának mákja volt ő a 10.000-ből egy, akinek összejött, a maradék 9999 macskák között hal meg egyedül. :) Mint a sikeres emberek, akiket mutogatnak, hogy kitartással, elszántsággal elérték álmaikat, te se add fel hát. Ja persze, csak azt nem teszik hozzá, hogy a manus volt a millióból az egy, akinek bejött, a maradék 999.999 ugyanúgy mindent beleadott, mégis elbukott. Biztos nem akarták eléggé... :D

Visszatérve, a nő maga sem tudja, hogy illúzióban él, azt hiszi az ezerből bármikor akad olyan, aki nem csak megdugni akarja. De nem így van, Az esélyei rosszabbak, és nem is próbálhatja végig az összes férfit. Ha 23 körül elkezdi keresni és ha elsőre, másodikra nem is jön össze a jó választás, azért harmadik-negyedikre csak-csak. De ha 30 évesen áll neki, akkor hacsak nincs óriási mákja, már lecsúszott. Nem sok OLYAN férfi akar egy 30 fölötti nővel komolyabban számolni, aki a nőnek is opció! Hisz egy 45 éves férfi örömmel vállalná, de ő nincs benne abban az ezerben, akit a nő előszűrt magának. Azaz abban a halmazban, akit maga mellé illőnek hisz a nő.

Régebben a nők elvoltak nyomva, ezért ezzel a mostani a problémával nem szembesültek. Jelenleg pedig nincs eléggé kiforrva az oktatás, hogy a párválasztást rendesen megtanítsák. A jövőben, reményeim szerint jobb lesz minden. Ha már általános iskolában elkezdik magyarázni az ösztönök helyes működését, az ember párválasztási pszichológiáját, és nem tömik hülyeségekkel az emberek fejét (Nagy Ő, szikra, romantikus bullshitek), akkor 50-100 éven belül rendeződhetnek a dolgok. De jelen korunkban káosz van. Még mindig jobb, mint régen, mikor az elnyomás miatt nem kellett ilyesmin aggódni, de attól még szar a helyzet. Sajnálom a mai szingli, 30 feletti nőket, mert nekik nem sok jót sejtet a jövő. Persze önigazolni lehet, "jó nekem így is..", de ez nem megoldás. Nem az Ő hibájuk, hanem túl gyorsan történt a változás a világban, és nem volt ki átadja a jelenre érvényes tudást. 

Böngésztem régebben pár statisztikát és a hosszan tartó kapcsolatok túlnyomó többségében a nő még 30 alatt volt, mikor megismerkedtek. A saját életemben is tapasztalom ezt, sok szingli nőismerősöm van 30 körül és megy az önigazolás és a férfiak szapulása ezerrel. Időnként emlékeztetném őket arra, hogy bezzeg 10 éve repkedett ágyról ágyra az akkori 30-as menőcsávóknál, de nem akarok bunkó lenni. :D A legrosszabb, mikor egy 30 feletti nő mégis megismerkedik egy épkézláb férfival és elijeszti azzal, hogy pár hónap után már felhozza a gyerektémát (sürget a biológiai óra, plusz nem akarja az idejét pazarolni, hisz az már el is fogyott). 

Megoldásom nincs a problémára, csak a pofám jár. :)