Badoo-n ismertem meg Flórát, a képei alapján egy aranyos csajszinak tűnt, ezért rögtön egy kis csipkelődéssel köszöntem rá. Az egyik fotóján szét volt zúzva a haja, tiszta kócos volt, kezében pia, mögötte fehér fal. Nyitásképp megjegyeztem, hogy ez a selfie biztosan a detoxban készült. Rögtön jött a nevetős válasz és megkezdődött a csevegés, aminek a vezérfonala végig a piálás és a buli volt. Fél nap után már a facen folytattuk, ahol szokás szerint végignéztem minden képét. Sokat csevegtünk és kiderült, hogy mindenben egyezünk. Majdnem ugyanazokat a sorozatokat nézzük, ugyanazok a kedvenc színészeink, ő is tud csipkelődni, ha kell. Akármilyen téma került elő, mindenben egyezett az ízlésünk és a véleményünk. Na jó, olyan 90-95%-ban.

Folytatás:

Sajnos a személyes találkozó nem jött össze elég hamar, akkortájt nekem is sok dolgom volt és neki is. Másfél hétig napi szinten csevegtünk, pedig tudom, hogy ez nem jó! Mielőbb el kell jutni a személyes találkozóig, mert ha nem, öt dolog történhet:

• Ellaposodnak a beszélgetések lévén, hogy a másik reakciói hiányoznak. A chatelés sosem helyettesíti a valós beszélgetést.
• Nem derül ki idejekorán, ha valaki csak szórakozik veled, például nem is akart találkozni soha, csak egy kis dumálásra vágyott.
• Meggondolja magát, vagy inkább túlgondolja a dolgokat és megijed (nőknél gyakori).
• Egy másik hím (esetleg ex) előbukkan és lecsapja a kezedről.

De a legrosszabb eset az ötödik, ami itt is történt, mégpedig, hogy túl sokat csevegsz vele a neten és kialakul benned egy komplett személyiség a másikról. Plusz, hozzátársítod a feltöltött képeit és máris ott van a fejedben egy hús-vér ember. Szinte látod magad előtt, ahogy beszél, ahogy gesztikulál, stb. Ez történt nálam is. Pedig élveztem a vele való beszélgetést, mindenben egyezett a véleményünk és amikor valami történt velem, tudott tanácsot adni, ami bejött és fordítva, én is tudtam segíteni neki.

Végül sikerült személyesen is találkoznunk és egészen addig a másodpercig, úgy tartottuk a kapcsolatot, mint egy két éve együtt élő pár. Semmi izgulás, vagy drukk nem volt. Aztán megpillantottuk egymást és abban a másodpercben minden összeomlott.

A képek sosem azt adják vissza száz százalékig, ami a valóság. Nem direkt megtévesztésről beszélek, amikor tök máshogy néz ki az illető, hanem apróságokról. Szép volt, de nem olyan volt, mint a képein, az orra másmilyen volt, a szeme, a haja. Van az a szitu, amikor felveszed a hangod valamivel és visszahallgatod. Röhögsz, hogy ez nem is a te hangod, az nem is ilyen. Pedig de. Vannak, akik akaratlanul is máshogy néznek ki a képeken, mint a valóságban, van, aki szebb, van, aki pedig kevésbé szebb képeken, mint az életben. Mondanám, hogy fotogén, vagy nem fotogén, de ennél többről van szó. Flóra élőben is szép nő volt, csak nem olyan, amilyennek a fejemben elképzeltem.

Azt hiszem, ő is hasonlóan érezte magát, mert eleinte nehezen ment a beszélgetés. Olyan volt, mintha egy teljesen másik emberrel találkoztam volna, nem pedig az ÉN Flórámmal. :P

Sétáltunk a belvárosban, a beszélgetés is egyre könnyedebb lett, de az érzés, hogy ez egy másik személy, végig ott volt bennem. Beültünk egy szórakozóhelyre, borozgattunk, felszínes bájcsevejt folytattunk és ennyi. Egymásra néztünk és nevettünk, tudtuk, hogy ez ennyi volt, korábban kellett volna találkozni és akkor élőben ismertük volna meg a másikat teljes valójában. Így most jól megszívattuk saját magunkat. Négy órát töltöttünk együtt, majd hazakísértem, én pedig éjjel egy óra körül értem haza.

Gondolkodtam, hogy lenne-e értelme megbeszélni vele, hogy nullázunk le mindent és kezdjünk neki, mintha nem ismernénk egymást, de nekem ez nem menne. Nem szeretem az erőltetett dolgokat.

Azt hiszem, erre mondják, hogy túl szép volt, hogy igaz legyen? :D