Szerintem ezt sokan hallottuk már, de sokkal rosszabb, mikor egy csodás randi végén hallod ezeket a szavakat. Ha egy közepes randin hangzik el, akkor nem hatja meg az embert, mert ő is érzi, hogy nem volt az igazi, de jelen esetben egy kiváló randiról van szó.
Judittal egy ismerkedős oldalon találkoztam és rögtön felkeltette a figyelmem a profilképével. Sport ruházatban feszített és látszott rajta, hogy komolyan veszi a mozgást. Szép vékony alak és érdekes arc. Igen, érdekes. Nem tűnt szépnek, de volt benne valami nőiesség, valami, ami vonzóvá tette így is. Írtam is neki, és miután kiveséztük a sport témakörét, át invitáltam FB-ra, hogy ott folytassuk. Lecsekkoltam az ottani képeit is és nem láttam változást, ugyanolyan volt, mint a képein a randizós oldalon. Könnyedén csevegtem vele, és gyorsan erotikus útra tereltem a beszélgetést. Vevő volt rá és sokat nevetett, legalábbis ha csak minden tizedik szmájli leütésénél mosolygott, már az is sok. :P Hamar meg is beszéltünk egy randit két nappal későbbre.
A tervem az volt, hogy mielőbb hazahozom, de már írásban jelezte, hogy első randin sosem. Sebaj, gondoltam, változhat ez. :P Kimentem elé, és megdöbbentem. Ő megint az a típus, aki a fényképeken nem mutat jól, élőben viszont igen. Az arca szép volt, nem pedig érdekes, mint a képeken. Szép szemek, minden rendben volt nála. Egy pillanatra le is döbbentem, mert azt hittem, egy olyan nővel találkozom, aki úgymond, könnyen szedhető kategória, mivel nem olyan csinos. Erre, aki ott állt előttem, az inkább tűnt kemény diónak, mivel érződött, hogy tudatában van annak, hogy ő biza jól néz ki, ezért nem is adja könnyen magát.
Egy kis sétával nyitottam, gondoltam most nem a megszokott helyek egyikére viszem, nekem is jót fog tenni, ha kicsit a komfortzónámon kívül kerülök. Megláttunk egy szimpatikus kávézót és oda ültünk be. A melegre való tekintettel jegeskávét rendeltünk. Az első fél órában a beszélgetés a kóstolgatással telt. Én viccesen odaszúrtam valamit, mire ő visszavágott, és odaszúrt nekem valami más beszólással, amire én reagáltam. Ment a szóbeli adok-kapok, de élvezetes volt, mert volt hozzá intelligenciája. Aztán megint sétálni indultunk, a beszélgetés pedig komolyabbra fordult. Randevúk, elvárások, csalódások ésatöbbi. Észre sem vettem, de annyira jól elbeszélgettünk séta közben, hogy az egyik kedvenc beülős helyem előtt ácsorogtunk! Tényleg nem szándékos volt, elég sokat sétáltunk és úgy tűnik, a tudatalattim már tudja a dolgát. :P Beültünk hát egy fröccsre. A komolyabb témát humorral oldottam, és végigröhögtük az időt. Az a baj ezekkel az írásokkal, hogy nem lehet visszaadni a beszélgetés hangulatát, főleg azért, mert az alkohol miatt nem emlékszem már szóról szóra, másrészt pedig, mert az ilyen beszélgetések spontán jönnek. Meglátsz egy fura figurát a járdán és már mesélsz is egy sztorit, ami x évvel ezelőtt történt és a végén úgy néztél ki majdnem, mint az a csóka, ilyesmi. De ahhoz, hogy ilyen sztorikkal elő gyere, az kell, hogy meg is éld azokat. Kell az élettapasztalat, a sok hülyeség, amibe belementél, mert azok a történetek sokat segítenek a csajozásban.
Lényeg a lényeg, hogy elérkezettnek láttam az időt a csókra. De sajnos elfordította az arcát. :(
Itt már tudtam, hogy vége. Lényegtelen, mit mond egy nő, hogy neki több idő kell, stb. Mert ez az ösztönök játéka. Ha felkeltettem volna a szexuális érdeklődését a tudatalattijában, akkor nem fordult volna el. Az, hogy elfordult, azt jelentette, hogy nem keltettem fel ezt az érdeklődést. És innen már bukott az egész ügy. Láttam nőket, akik határozottan állították, hogy ők soha nem csókolóznak első randin, meg elveik vannak. Aztán jött az a pasas, akinél mégis eldurrant a csók az első randin. Mindegy mit mond a nő, van az a pasi is, akinél az első randi végén csusszan a bugyi. Az ösztönök ilyenek.
Természetesen azt mondta, ez még korai. Mosolyogtam és beszéltem tovább egy másik sztoriról, mintha mi sem történt volna. De történt. Ilyenkor a legjobb lenne, felállni, fizetni és elsétálni, de túlságosan élveztem a vele történő társalgást. Megint sétáltunk, bár érthető módon a lelkesedésem kicsit alábbhagyott, de amolyan haveri beszélgetésnek fogtam fel a dolgot. Útközben jött egy szimpatikus hely, ahová beültünk, és megint fröccsöztünk. Mellettünk csocsóztak, mögöttünk ünnepeltek valamit (volt torta is meg minden), szóval megvolt a hangulat.
Amit megtudtam az nem sok. Erre csak később döbbentem rá, hogy hiába volt sok témánk és beszéltünk komolyabb dolgokról is, de hogy milyen ember is ő, arról halvány lövésem sincs. Szerintem neki sem rólam. Arról a helyről a megállóba kísértem, ahol azzal köszönt el, hogy majd ír, ha hazaért. Persze arcra puszi volt a vége és figyelt, nehogy esélyem legyen megcsókolni.
Ez tovább erősítette bennem, amit már órákkal azelőtt is tudtam (az egész randi csaknem hat órát ölelt fel), hogy ebből nem lesz semmi. Nem volt csók, meg a végén ez a szöveg… Természetesen egyáltalán nem írt, én írtam rá két nappal később. Hát ő bizony nem érezte a szikrát. Ahhoz képest hat órát együtt töltöttünk. Nem tudom hova tenni a dolgot, még csak azt sem mondhatom, hogy meghívatta magát erre-arra, mert csak kávéztunk, meg fröccsöztünk párat, nem költöttem rá sokat, ráadásul egy-két kört Ő állt. Talán csak azért húzta ilyen hosszúra, mert nem volt más dolga és a beszélgetés tényleg élvezetes volt. Lehet, hogy ritkán van alakalma ilyen jellegű beszélgetéseket lefolyatni egy férfival, ezért akarta ebből kihozni a maximumot. Nem tudom.
De tanulság akkor is van, illetve nem is tanulság, hanem inkább megerősítés. Első randin kell, hogy legyen csók. Ha más nem is (persze én szeretem, ha más is van), de csók kell. Ha nem teszed meg, akkor balfasz vagy a szemében (nem tudatosan persze, csak szimplán úgy fogja érzékelni, hogy nem vagy elég határozott), ha próbálkozol, és elfordul, akkor nem vagy elég a szexuális ösztönének, ha meg visszacsókol, akkor jó úton jársz.
