Egy sorozatot indítottam, amelyben lementem az érdekesebb nők profiljait, és kicsit elemzem őket. Természetesen mindent kitakarok, ami által felismerhető lenne az illető. 

Íme a mai alanyunk, szintén név nélkül:

Nem szedem szét mondatokra, mert nincs értelme. Annyit emelnék ki, hogy azzal nyit, hogy ő normális értékrendű ember. Csak ennek ellentmond az, amit alá beírt. Olyan, mintha egy 15 éves naiv kislány írta volna. A monológ igyekszik mélynek hatni, és mindenki tudja, hogy aki mély monológokat oszt meg, az maga is komplex ember. Ja... nem.

Első blikkre sérült embernek tűnik, vagy abszolút tapasztalatlannak. Egyik sem jó egy randioldalon. Ki kellett emelnie, hogy régimódi, ami alátámasztja, hogy tapasztalatlan. Régimódinak az vallja magát, aki nem tud azonosulni a modern szokásokkal, ezáltal kicsit lemarad. Ez nem jelent rosszat, az már igen, hogy nincs annyi esze, hogy ha régimódi, akkor próbáljon régimódian ismerkedni. Egy modern applikációra regisztrált fel, aki ilyet használ az modern ember, nem fog másik régimódit találni. Jó, akadhat egy-két ilyen, de az esélye nagyon minimális. Persze azt is tudnunk kéne, mit ért régimódi alatt. Mennyire régimódi? Házasságig nincs szex? Vagy annyira azért nem extrém? :) Mivel ezt nem tudjuk, nem is érdemes mélyebben belemenni.

Normális értékrendű vagyok... itt megint tudnunk kéne, mire gondolt a költő. :) Mit ért ő normális értékrend alatt? Hisz maga a szó, hogy normális, kontextusfüggő. Kor és helyfüggő is. Vidéken normális harmadik randiig várni a szexszel, míg a fővárosban a második randin összebújni is normális, de az első randis szex sem kirívó. A normális alatt azt érti, ami akkor volt normális, amikorra a régimódi szó alatt is gondol? Ezzel nem jutok előbbre...

Egyébként a beírt idézet egy bizonyos Robin Sharma-tól származik, aki épp olyan közhelyekkel operál, mint Coelho meg a többi limonádé filozófus. Sosem értettem, hogy egy ismerkedős oldalon, applikáción a bemutatkozáshoz (ami a legfontosabb lenne, ha valaki komoly kapcsolatban gondolkodik), miért idézeteket írnak be? Abból nem tudok meg róla semmit, hisz még a legnagyobb tahók is linkelgetnek a sekélyes emberek számára mélynek tűnő idézeteket mindenfelé. Miért nem ír akkor már magáról? Elárulom miért. Mert nem tud, mit. Felsorolhatná a szokásos kliséket (mozi, zene, barátok, bébideflin, stb), de ezek akkora klisék, hogy mindenki rosszul van tőle. Valami egyedit, valami olyasmit kéne írnia, ami csak rá jellemző, ami kiemelné őt a tömegből. De nem tud. Mert nincs semmi, ami említésre méltó lenne. Hiába az ömlengés, hogy én egyedi vagyok, különleges vagyok (akik idézeteket osztanak meg, azok gyakran hiszik ezt magukról), valójában csak egy a millióból. És fájdalmas ezt beismerni. Könnyebb elbújni az idézetek mögé, hogy többnek gondoljanak, többnek gondoljuk magunkat, mint ami...