Nem érdemes olyannal ismerkedni online, aki nem abban a városban él, ahol te is. Persze lehet felhozni olyanokat, akiknek sikerült, de ők az ezerből egy. Nehéz összehozni az első randit, hetekig kell levelezni, mire odáig juttok, aztán mehet a levesbe az egész, ha élőben nem vagytok szimpatikusak egymásnak. És még ha kapcsolat is lesz belőle, a legtöbb távkapcsolat halálra van ítélve. Lehet ellenpéldákat hozni, de az is csak egy az ezerből. A többi mind elhal idővel. Ha pedig, mindkét fél olyan, hogy ragaszkodik a saját városához, akkor biztos a kapcsolat halála. Te nem akarsz odaköltözni, ő nem akar a te városodban élni és ennyi. A baj, hogy mindez csak később derül ki. Tegyük fel, ti vagytok az egy pár az ezerből és működni látszik a távkapcsolat. Legalább egy év telik el, mire felmerülhet egyáltalán a gondolata az együttélésnek. Ekkor kiderül, hogy egyikőtök sem költözne a másik városába. Akkor egy év elment a semmire és minden rohadt hétvégén feleslegesen utaztatok egymáshoz. Persze, ha óriási szerencsétek van, akkor az egyik fél hajlandó költözni, de az már tényleg ritka, mint a fehér holló.
Az egyetlen, ami ilyen eseteben működni szokott, hogy ha lány a vidéki a srác pedig városi és így a lány hajlandó költözni.
Társkeresőkön a nők valamiért felveszik a kapcsolatot olyan pasikkal, akik messze élnek tőlük. Velem is ez történt, rám írt Ági Győrből.
Igazából Győr mellett egy kisebb faluban élt, ezért a country-s képek a posztban (nem azért, mert Győr egy falu). De az egyszerűség kedvéért maradjon Győr.
Válaszolgattam és kialakult egy kis beszélgetés, de csak azért írtam neki, mert rajta kívül még négy másikkal beszélgettem, és amíg vártam az ő válaszukat, addig Áginak is írtam, de kezdettől nem vettem komolyan az egészet. Aztán egy csomó feldobott témában egyezett az ízlésünk, megtaláltuk az összhangot, majdnem mindenben megvolt a közös hullámhossz. Elkérte a számom is. :P Gondoltam, miért ne, de én tuti nem fogok utazgatni.
Egyik este felhívott és kellemesen elbeszélgettünk (szokásos témák, filmek, sorozatok, semmi kirívó), ami megismétlődött másnap este is. Kiderült, hogy pár nappal később fel tud jönni Pestre, mert amúgy is el kell itt intéznie valamit. Nem volt semmi kifogásom a találkozó ellen. Még az is felmerült bennem, hogy milyen „érdekes”, hogy ennyi mindenben egyezik a véleményünk, ilyen jól elbeszélgetünk és még fel is tud jönni hozzám. Talán egy jel, vagy a sors, vagy a tököm tudja. :P Megbeszéltük, hogy nálam alszik, vendégül látom szívesen, van elég helyem. :D Ő hozta fel, én csak sodródtam...
Kimentem elé, egy elég nagy bőrönddel és két kisebb táskával érkezett. Ági alacsony lány volt, olyan 155 centi, vékony, edzőcipős, pólós laza csaj. Bár nem volt már 20 éves (31 volt), de olyan felhőtlen és vidám volt, mint egy 20-as. Kérdezte, mi a terv. Vázoltam neki és meg is valósítottuk. A cuccait lehoztuk hozzám, lepakoltunk és elindultunk várost nézni. Megnéztük a városligetet, a Duna-partot, és végig gyalog mentünk. Elég hosszú séta lett belőle, a végén beültünk sörözni valahova.
Írásban már kiveséztük az előző napokon, hogy ki, mit keres, mi a célja, ilyesmi, úgyhogy élőben nem feszegettünk ilyen témákat. Inkább a városainkról meséltünk a másiknak, mivel nagy rajongója Győrnek. Séta közben többször volt olyan kijelentése, hogy hisz a sorsban, meg hogy aminek meg kell történnie az meg is történik, ilyesmi. Ezzel nem feltétlen értek egyet, de ráhagytam. Beszélt az ezoterikáról, jóslásról, ilyesmikről. Aztán az energiákról beszélt sörözés közben, hogy neki olyan pasi kell, akinek az energiája erősebb az övénél. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy baszd meg az energiádat, mi ez a sok hülyeség. De inkább kussoltam. Nyitott és toleráns vagyok, mindenki abban hisz, amiben akar. Mindenki azt csinál és úgy, ahogy akarja. DE! Ha már győzködni próbál (ő ezt tette), akkor lesz szíves valamivel megmagyarázni, hogy miért is kéne nekem ebben hinni. Mivel támasztja alá, vagy mitől érzi, hogy szerinte ez a helyes. Ha meggyőz, akkor hurrá. De ilyenkor csak üres maszlag szokott jönni, amitől a falra mászok. Azzal sincs bajom, ha valaki nem tudja alátámasztani, vagy megmagyarázni a miérteket, de akkor annyit mondjon, hogy ő ebben hisz és kész. Akkor elfogadom azt is, de hogy még ő győzködjön engem, mindenféle alap nélkül, az elég gáz. Persze ebből semmit nem mondtam neki, mosolyogtam és vittem a beszélgetést előre, ha kellett.
Lassan elindultunk vissza hozzám. Amint beértünk a lakásba közölte, hogy ő mégsem alszik nálam. Ő is rájött közben, hogy mi ketten mégsem jönnénk ki túl jól, Ő hisz az ilyen spiritalista dolgokban én pedig egyáltalán nem. Ez még nem gond, de Ő erőlteti is a hülyeségeit a másikra. Állítólag, egy barátnője a város másik végében lakik és megbeszélték, hogy együtt mennek bulizni (persze, ezt mondhatta volna előbb is, tuti kamuzott). Elkísértem a metróig, ahol búcsúzásul átölelt. Mikor pár órája találkoztunk még volt legalább arcra puszi, most meg már az sem. Jó jel. :P
Hazamentem, nem kerestem többet. A poszt nem véletlenül ilyen gyorsan pörgős, maga az ismerkedés is ilyen volt, nagyon gyorsan jöttek az események. Fura, hogy Ő kérte el a számomat és még fel is hívott. Ő hozta fel, hogy nálam aludna. A személyes találkozóig sosem említett semmi ilyen spiritiszta dolgot. Több a kérdésem, mint a válaszom. Mi a fene volt ez? :)
