Mindig is érdeklődtem az írás iránt, így adta magát az ötlet, hogy a randevúimat megörökítem. Eredetileg offline naplóként írtam, hogy majd öreg koromban visszaolvasva nosztalgiázhassak. Egy férfi számára a vadászat nagy élmény, és jó lesz majd visszaemlékezni ezekre az élményekre. Ezzel csak annyi a gond, hogy az emlékek megkopnak, keverednek és a végén már kit tudja, mi hogy történt valójában. Ezért kezdtem neki az offline naplómnak és vezettem a kalandjaimat.
Folytatás:
Időnként, a nagyon közeli baráti társaságommal beszélgetünk a csajozásról és elmeséltem nekik egy-egy érdekesebb hódításomat, csalódásomat. Annyira tetszettek nekik ezek az esetek, hogy arra biztattak, osszam meg másokkal is. Már csak a szórakoztatás végett is. Persze nem lenne célszerű minden ismerősnek és barátnak elmesélni ezeket a néhol perverz kalandokat, ezért jó ötletnek tűnt egy blog indítása.
Fogtam az offline naplómat és elkezdtem átdolgozni. Erre szükség is van, mert egyrészt az eredeti verzióban minden precízen le lett írva: nevek, dátumok, helyek. Ezeket az adatokat megváltoztatom, nem szeretném, ha bárki is magára ismerne és abból baj származna. A kalandokat is átírom úgy, mintha nem offline naplóba készült írás volna, hanem eleve a blogba szánt poszt. Valamint hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy nem kronológiai sorrendben hozom nyilvánosságra a kalandjaimat. Ennek azért láttam szükségét, mert kezdetben javarészt pofára esésekben volt részem, amelyek természetesen meg fognak itt jeleni, de ha időrendben teszem ki őket, akkor egymás után lesz X pofára esős történet. Sokkal érdekesebb, ha váltogatom, egy ilyen, egy olyan történet. Magyarul, könnyen előfordulhat, hogy az egyik posztban egy sikeres hódítást írok le valamilyen módszerrel/dumával, majd a rákövetkező posztban bénább vagyok és valami nevetséges hülyeséggel próbálkozom. Míg az előbbi egy olyan történet, amiben már rutinos vagyok, az utóbbi pedig olyan, ahol még csak bontogatom a szárnyaimat. :)
Sok randi blog létezik, azok valóságtartalmáról nem tudok nyilatkozni. Olvastam meredek sztorikat, de nekem is van pár olyan, ami ha nem velem történik, nem hinném el. Mindenesetre én nem csak a sikeres hódításaimról fogok posztolni, hanem a sikertelenekről is. És azokból bizony több van. Van, ami kínos számomra, de a névtelenség miatt meg merem osztani, és van, ami inkább mások számára kínos.
Tisztában vagyok azzal, hogy sokak számára undorító lehet az, aki ennyit randizik és gondolom, jönnek majd az önjelölt pszichológusok is, akik kifejtik, hogy nem tudok kötődni, kicsi farkam, valamit kompenzálni akarok, és ezért akarok minél több skalpot magaménak tudni (más randi blogokon ezek szoktak a legnépszerűbb magyarázatok lenni). :) Egészségükre, szabad országban élünk, mindenki, azt gondol, amit akar.
Magamról nem akarok sokat írni, elég annyi, hogy nemrég múltam harminc, és 2012 végén ért véget egy hat évig tartó kapcsolatom. Az alatt költöztünk ide a fővárosba, így a mostani szingliségem itt, Budapesten zajlik. Teljesen más itt ismerkedni, mint ott, ahonnan jöttem. Más a ritmus, mások az emberek, de azt hiszem, gyorsan felvettem a tempót és mitagadás, megszerettem ezt az életmódot.
Ismerkedem mindenhol, személyesen is, de javarészt online. Az itt megjelenő posztok 2013-tól kezdődnek. Van, ahol láttam esélyét, hogy komoly kapcsolat legyen az ismerkedésből, míg más esetekben csak a numerára hajtottam. Az előbbi posztok még 2013 elejéről származnak, amikor még úgy gondoltam, hogy inkább komoly kapcsolat érdekel, de később ez megváltozott. Illetve időnként a hangulatomtól is függ, hogy mikor futok neki komolyabb szándékkal és mikor nem. Mivel a posztok nem időrendben kerülnek ki, így ezekből lehet némi zavar.
