Ági a képein egy szőke, hosszú hajú lány volt. Barna szemek, vékony testalkat, és amivel felhívta magára a figyelmem, azok a beállásai a fotókon. A tartása... volt valamiféle kecsesség a beállásaiban. Az arccal bajban voltam, mert ahány kép és smink, annyiféle kinézet. Igazából, ha a haja nem lett volna, akkor, ha elém raknak a képei közül négyet, nem biztos, hogy megmondom, hogy ez ugyanaz a nő. :P

Folytatás:

A kommunikációnk rossz volt, válaszolt ugyan, de csak 1-2 szóval, és a legtöbb kérdésemet ignorálta, azaz nem jött rá válasz. Már kezdtem feladni két nap után, amikor írta, hogy menjünk inkább át facebook-ra. Végre valami reakció tőle, gondoltam, hogy majd ott gördülékenyebben tudunk beszélni. De nem, még rosszabb lett, ugyanis ekkor már olyan is megesett, hogy a beszélgetés teljességgel értelmetlen volt. Íme, egy konkrét példa:

Én: Forróság van kint, jól esne egy fagyi.

Ági: Nincs fagyi.

Én: Miért nincs? Mit értesz ez alatt?

Ági: :(

Nem reagált értelmesen a témára, és ki sem fejtette, hogy mire gondol. Elég gyakran csak egy facebookos felfelé mutató hüvelykujj ikont küldött. A reggeli ébresztő beköszönése is ez volt. Úgy éreztem, nem százas a csaj. Közben elkezdtük az első randit szervezgetni, vagyis én szerveztem, mert ő csak igen,nem, :( -val reagált a felvetéseimre. Végül az egyik időpont és helyszín megkapta tőle az „igen-t”. De az utolsó pillanatban lemondta persze. Ekkor újabb nekifutás, de ekkor már tudtam, megdugom, ha lesz rá lehetőség első randi végén és ennyi. Ha nem lesz rá lehetőség, akkor hagyni fogom a fenébe, akármilyen jófej is élőben.

A második lehetőséget a randira nekem kellett lemondanom, mert azon a héten, csak azon az estén ért rá egy másik csaj, aki ígéretesebbnek tűnt Áginál. :P Jöhetett a harmadik próbálkozás, amit megint én mondtam le, mert aznap nem éreztem jól magam (tényleg). Azt gondoltam, ebből nem lesz semmi, ezek után tuti, nem jön el velem sehová, de olyan nagyon már nem is érdekelt az egész. A kommunikációja amúgy sem változott. Nem is erőltettem másik találkát, de két nap csend után ő írt rám (azzal a felfelé mutató hüvelykujjal köszönt be), és egész jól kommunikált. Megszervezett velem egy találkozót, de azon a napon, ami mindkettőnknek megfelelt, ő csak reggel ért rá. Ekkor már tudtam, hogy dugás tuti nem lesz, de a helyszín, amit javasolt, nekem úgymond jól jött, mert amúgy is arra lett volna dolgom (amit már hetek óta tervezgettem), úgyhogy gondoltam, sebaj, egy óra randi, aztán legalább elintézem azt az ügyet.

Pár perccel előtte értem oda, és már a távolban kiszúrtam a szőke haját, amit az enyhe szellő lobogtatott. Már-már angyalnak tűnt, főleg, mert fehér farmer és világos felső volt rajta, csak aztán odaért hozzám.

A képek csalókák, mert igaz, hogy sokféleképp nézett ki a különböző sminkjeiben, de egyik kép sem hasonlított a valóságra. Pár vonás egyezett, de ennyi erővel egy totál másik nő is lehetett volna. Míg a képeken különbözött ugyan, de alapvetően mindegyik sminkben tetszett (különben nem találkozom vele), addig élőben nagyon más volt. Nem tetszett, az a helyzet.

Ennek ellenére beültünk egy reggeli kávéra valahova és beszélgettünk. Mint kiderült, 34 éves volt (az adatlapján 29 volt ez tuti, utólag is megnéztem, FB-n rejtve volt), de ezen nem problémáztam, én sem mindig a valós korommal hódítok. :P Sajnos Ágin az látszott, hogy tíz éve még jó csaj volt nagyon, de szanaszét bulizhatta és ihatta magát, vagy nem tudom, lehet, hogy csak rossz a genetikája, de közelről simán 40-nek mondtam volna. Két diplomája van, de valami pocsék helyen dolgozik nevetséges összegért, és még sosem lakott külön, mindig is az anyjával élt és él még most is. Ennek ellenére, állítólag túl volt két öt éves kapcsolaton, és pár két évesen is. Ezt vagy elhiszem, vagy nem. Ránézésre nekem úgy tűnt, mint aki 15 éves korától 30 éves koráig heti ötször végigbulizta az éjszakát.

Egy óra elteltével elváltunk, de azt láttam, hogy bejövök neki. Megvoltak az erre utaló jelek. Elkísértem egy darabon, majd elköszöntünk. Még haza sem értem (elintéztem azt a másik dolgot is), már jött az üzenet a telefonomra tőle. A szokásos felfelé mutató hüvelykujj. Élőben normálisan beszélt, rá kellett volna kérdeznem, hogy írásban miért ilyen menthetetlenül pocsék a kommunikációja. :P

Azt írta, hogy szimpatikus vagyok neki és sajnálja, hogy ma nincs több ideje, de másnap ráér. Nem válaszoltam azonnal, hazafelé még a boltba is be kellett mennem. Nagy volt a sor, meg nem is kapkodtam, szóval úgy két-három óra telt el a szétválásunk óta, mire hazaértem és beültem a gép elé. A boltban nem hallottam a telefonom, csak otthon vettem észre, hogy azóta már vagy egy tucat üzenetet írt. „én is szimpatikus voltam?”, „hazaértél már?”, ráérsz holnap?” és ehhez hasonlók. Az utolsó pedig az, hogy „miért nem válaszolsz?”.

Érdekes, hogy hirtelen milyen sokat tudott írni. Ha ott, akkor humoromnál vagyok (nem voltam a sorban állás miatt), akkor csak egy lefelé mutató hüvelykujjat küldök neki. :D

De nem volt kedvem írni neki, csak annyit válaszoltam, hogy majd írok később. Aznap nem sokat voltam otthon, mentünk a barátaimmal mindenfelé, úgyhogy este ültem megint a géphez. Napközben a telefonom pityegett, de sok ismerősöm van, meg ugye sok nővel kavarok, úgyhogy nem foglalkoztam vele. Majd mindenki sorra kerül előbb-utóbb. :P

Szóval este nézem a gép előtt az üzeneteket és ez a csaj belájkolgatta majdnem minden képemet, több tucat üzit írt. Tulajdonképpen írt már mindenről, mit tervezett a jövő hétre (valami cipőt nézett ki és azt fogja megvenni), tetszett neki az órám, és hasonlók. Hirtelen a szűkszavú csajból egy nyomulós csaj lett. Amúgy sem terveztem, hogy lesz még egy találkozó, hisz nem tetszett élőben, de még ha tetszett volna is, ez a fajta nyomulás elvette volna a kedvem tőle.

Megírtam neki, hogy nem érzem, hogy ebben több lenne, szimpatikus, kedves nő, de nincs meg a szikra (azon ritka alkalmak egyike, mikor ezt a nők által kedvelt szlogent bevethetem ellenük). Sajnálkozott, aztán írt még pár tucat sort és eltűnt. Egy fél napra. Aztán elkezdett kérdezősködni, hogy mégis miért, mi a bajom vele és ehhez hasonlók. Kérdezte, hogy az a baj, hogy túl öreg, vagy túl szótlan. Próbáltam megmagyarázni, hogy élőben nem éreztem, hogy ebből lehetne bármi is. De csak nyomta és nyomta. Erre töröltem az ismerősök közül. De ezzel nem foglalkozott, írta tovább a dolgait nekem. Végül tiltottam. Végül még egy üzenet jött tőle, de azon az oldalon, ahol először ráírtam. Az üzenet ennyiből állt: „mmmmm”. Most ez mi lehet? Aztán párszor még ránézett a profilomra (az oldal ezt is jelzi), majd egy este újabb üzenet érkezett: „ennyi volt?”. Mi az, hogy ennyi volt? Hát mit nem értett meg? Két nappal később épp zenét hallgattam, amikor láttam, hogy világít a telefonom. Mire odaléptem, abbahagyta, de lett egy nem fogadott hívásom. Ő volt. Másnap pedig megint rám írt az oldalon: „hali, miújság? Talizzunk?”.

Nem vagyok pszichológus, de itt kettőnk közül valaki nem fogta fel, hogy ebből nem lesz semmi.

Tiltottam a számát, és tiltottam azon az ismerkedős oldalon is. Azt gondoltam, ezzel vége. De aztán pár nappal később, éjszaka telefoncsengésre ébredtem. Ismeretlen szám (másik telefonról hívott), felveszem, lerakja. Ez megismétlődött még egyszer, mire rászoktam, hogy éjjelre lenémítsam a telefonom, Úgy egy héten keresztül kaptam hívásokat éjjelente, de persze csak reggel vettem észre őket. Utána abbamaradt mindent kapcsolatfelvételi kísérlet tőle. Nem volt vészes a dolog, mert óriási szerencsémre, a címemet nem tudta. Lehet, hogy egy hét után, talált magának másik áldozatot. :)