Szokásos tinderes ismerkedés volt épp egy ínséges időszakban, ami annyit tesz, hogy két hete nem volt friss randim. Ezért is indult el a beszélgetés Barbival, aki a képei alapján nem tetszett annyira. Eléggé félvállról is vettem, talán épp emiatt ment könnyebben az egész. Szóval a képeken egy szemüveges, kissé kerek arcú lány volt, amolyan könyveléőféle. Már ha van ilyen. Persze nincs, de ha ránézel a képeire akkor az első szakma, ami eszedbe jut, a könyvelő. Legalábbis az egyik haverom is ezt mondta rá elsőre. Egy másik meg azt, hogy tudós... :P

Nem ajánlottam fel személyes találkozót, inkább csak lehetséges jövőidőbe tettem: „jó lenne meginni valamit”. Amit ő le is csapott és reagált, hogy persze szívesen és kérdezte is, hogy mikor. Mondtam egy időpontot. Aznap viszont tovább kellett bent maradnom dolgozni, ezért lemondtam. De valahogy kicsikart belőlem egy másik időpontot. Aznapra pedig egy sokkal jobb csajjal sikerült találkozót lebeszélnem nem sokkal később. Ezért megint lemondtam Barbit. Gondoltam, nem fog tovább próbálkozni. De nem adta fel.

Ő állt elő egy harmadik időponttal, és ha már eddig hülyítettem szegényt, akkor megérdemel egy találkát. Az lett volna tőlem a legtisztább, ha már az elején bele sem kezdek az ismerkedésbe vele, vagy még időben lerázom. De gondoltam szánhatok rá egy fél órát. Azonban a kisördög motoszkálni kezdett bennem (nem a farkam). Ennek a nőnek nagyon bejöhetek a képeim alapján, mert egy normális csaj már rég nem foglalkozna velem két lemondott randi után. Kíváncsi lettem, meddig feszíthetem a húrt. A randi helyszíne nem volt fixálva, ezért megírtam neki, hogy nálam kéne találkoznunk, mert nyugodtabb körülmények között tudnánk beszélgetni. Gondoltam, ebből tuti kihátrál, mert nem igazán köntörfalaztam, csak így megírtam neki. Hát nem rábólintott?! :P

Innen már nem volt visszaút, most már nem csinálok segget a számból. Kimentem elé, gondoltam, ha nagyon gáz, max kihátrálok azzal, hogy "csak vicceltem, elsőre nem viszek haza senkit, én nem vagyok olyan'. :P Azonban meglepő módon élőben bejött a csaj. Ő is az a típus, akiről nehéz jó képet csinálni, mert nem szereti a kamera. Vonzó volt élőben, megvolt a kisugárzása, kellemes volt az összhatás. Egyből jobb kedvem lett. Örömmel vittem haza.

Lakás bemutatása, majd friss kávé készítése volt a program. A koffeinturbót a kanapén fogyasztottuk el. Lábai keresztben, a kanapé másik végében ült le, direkt távol tőlem. A szokásos humorbonbonokkal operáltam (ahogy Fábry szokta volt mondani), hogy kedves tőle, hogy felfáradt, így nem kell sokat vonszolnom. Meg hogy igya meg nyugodtan a Gina majd hatni fog idővel. :P Persze úgy előadva, hogy tényleg érezze, hogy viccelek. Ezzel amatőrök ne próbálkozzanak, az ilyen humorhoz kell a rutin, mert ha rossz a mimika, mikor előadod, akkor halálra ijeszted. Szerencsére vette a lapot. Egyre jobban szurkálódtam, de ő visszavágott. Volt hozzá elég műveltsége és mindenre tudott valami kapós választ adni. Egy órával később, a lábai már nem voltak keresztben, én pedig finoman közelebb ültem hozzá. Könnyű volt megnevettetni, főleg azzal, hogy ő már 29 éves és ebben a korban már vigyáznia kell magára. Amúgy ez meglepett. Annyira nem foglalkoztam a csajjal eleinte, hogy észre sem vettem Tinderen, hogy hány éves. Én javarészt 20 és 25 közöttiekkel szeretek ismerkedni (de nem korlátozom a keresési feltételeket erre) és ledöbbentem, mikor a kanapémon ülve mondta, hogy dehogy húsz éves (erre tippeltem valamiért), de köszöni a bókot.

Egy ötöst simán letagadhatott volna. Sebaj. Komoly sportmúltja volt, valamilyen küzdősport, de mivel az egész csaj volt vagy ötven kiló és fél fejjel alacsonyabb volt nálam, ezért ez volt a kiváló alkalom egy kis testi kontakthoz. Felcukkoltam, hogy nem tudna nekem ártani. Addig-addig, hogy felálltunk és megpróbálta lefogni a kezem, de mivel 5-6 éve edzek komoly súlyokkal ezért nem sok esélye volt. A fizika az fizika, ha Ő ötven kiló, én meg 75, akkor nekem csak annyi a dolgom, hogy védjem az érzékeny részeimet, amúgy nincs esélye. Szóval játékosan lefogtam, magamhoz húztam és megcsókoltam. Visszacsókolt.

Elég fura volt, mármint furán csókolt, az ajkaink alig érték egymást. Nyitott száj és a nyelveink püfölték egymást. Szó szerint. Így még nem csókoltam, de annyira erősen csinálta ezt, hogy fel kellett vennem a ritmust. Számomra nem volt nagy élmény ez a csók, de ő élvezhette, mert hosszan tartott, miközben megmarkoltam a fenekét, ő pedig érzékien nyögött. Utána leültünk a kanapéra, magamhoz húztam és az ölembe ült. Folytattuk ezt a csókszerű valamit. Arra gondoltam, hogy engem megszívatott ez a csaj és valóban inkább húsz éves, mintsem 29 és még sosem csókolózott pasival. Legalábbis úgy éreztem. Ez a csók még felizgatni sem tudott. Próbálkoztam egy kis tapizással, amit eleinte hárított, de mikor már egy órája játszottak a nyelveink és már feküdtünk a kanapén, akkor engedte. De semmi többet.

Nem sokkal később indulnia kellett. Kikísértem. Érdekes este volt, frucsa csókolózási szokással, de legalább egy újabb eseménnyel több az életemben. :P Elköszönéskor nem beszéltünk meg semmit, csak megcsókoltuk egymást.

Másnap beszéltünk FB-n és leszerveztünk egy második találkát is, azt is hozzám. Én persze próbálkoztam tapizással, de megint hárított. Oldottabb volt ugyan a hangulat, mint első alkalommal, de úgy éreztem, hogy belefutottam egy olyan nőbe, akit nem fogok ágyba vinni hetekig. Azért második lakáson történő randin még a tapizást sem hagyni azt jelenti, hogy az a típus, akinek sok idő kell és több randi, márpedig ez nem az én műfajom. Csókolóztunk, de tudván, hogy nem lesz semmi, visszavettem a tempóból. Ezt érezhette is, mert próbált terelni és mindenféle témával előjönni. Most vagy 29 éves kora ellenére alig volt pasija, azért nem tudja, hogy kéne zajlnia a dolgoknak, vagy ahogy írtam, ő olyan "lassú víz partot mos" típus. Bármelyik eset is áll fent, nekem egyik sem jó. A találka második fele kínossá vált, szinte erőltettük a beszélgetést, és már nekem volt kínos, hogy neki kínos. Néztük a tévét, majd egy óra múlva mondta, hogy mennie kell, én pedig elkísértem. Puszival elköszöntünk, de a tekintetünkben benne volt minden. Az enyémben az, hogy nekem ennél gyorsabb tempó kell (bár ebből kapcsolat nem lett volna amúgy sem), az ő részéről pedig, hogy szégyenli, hogy nem tud úgy oldódni, mint a mai csajok.

Mondanom kellett volna neki, hogy nincs vele semmi baj, tulajdonképpen az ő módszere lenne a normális, de nem mondtam semmit. Pedig megérdemelte volna, hogy tudja, jól csinálja és maradjon is ilyen, akkor talán talál egy normális pasit. Tizenöt éve a fél karom adtam volna egy ilyen nőért, most meg simán kidobom, mert második randin nem fekszik le velem.

„You either die a hero or you live long enough to see yourself become the villian”