Könnyed hódítás volt Dórika. Egy társkeresőoldalon találkoztunk, és már a csevegés eleje óta „nyílt lapokkal” játszottam. Láttam, hogy magasabb nálam, ezért azzal viccelődtem, hogy párkapcsolatra esély sincs, hisz a nők mindig magasabb férfit akarnak párnak, de azért vízszintes helyzetben még jók lehetünk. Nem ennyire nyíltan vezettem fel a dolgot, hanem sok humorral nyakon öntve és ennél finomabban, de a lényeg ez volt (bocs, hogy nem szó szerint írom, hogy zajlott a beszélgetés, de az maradjon az én titkom). Tetszett neki, hogy "egyenes" vagyok, de nem bunkó! Valamint, hogy ízlésesen tálalom a dolgokat, nem túl direktben.
Este kezdtünk el beszélgetni és másnap délutánra meg is beszéltünk egy randit. Mindketten tudtuk, hogy ez csak a szexről fog szólni, ő nem volt pasival három hónapja, én meg nővel egy hete. :P DE persze konkrétan nem mondtuk ki, hogy dugni fogunk, csak utalgattunk rá. Normál esetben ilyesmit nem nagyon csinálnak a nők (felmenni egy idegenhez), ehhez kell a jó duma és a körítés. Valamint még egy fontos tényező, amit mázlinak nevezünk. Ugyanis ki kell fogni egy olyat, amelyik épp nagyon ki van éhezve és kihasználva a spontán "megjelenésedet", el lehet csábítani.
Végül azt javasoltam, hogy a lakásom előtt találkozzunk az utca egyik pékségénél, kicsit dumálunk, és ha látja, hogy élőben is olyan vagyok, mint írásban, azaz normális (de tökösebb az átlagnál), akkor feljön. Soha ne adj nőnek direkt címet, mindig ki kell menni eléjük. Sérti az önérzetüket, ha "lakásra mennek", olyankor kurvának érzik magukat. Ki kell menni eléjük és felkísérni őket. Megint megjegyzem, hogy mennyire fontos a spontaneitás megőrzése. Az ő szemszögéből nézve ez történik: "Ki vagyok éhezve, spontán a semmiből felbukkan egy jófej férfi (az oldalon), spontán randi szervez nekem másnapra egy pékségbe, de jó. Aztán ha már ott leszünk véletlenül a lakásba közelében és megvan a kémia, akkor spontán megnézem a lakását. Nem terveztem én semmit." :)
Dórika kék szemei gyönyörűek voltak, 183 centi magas, testalkatra azt mondanám, hogy átlagos, de van rajta 8-10 kg plusz. Határozott csaj, tudta mit akar és hajlamos volt nekem beszólogatni. Ez tetszett. Feljöttünk és kicsit dumáltunk a kanapén, miközben azt a bort iszogattuk, amit ő hozott. Majd teszteltem a bátorságát és megcsókoltam, amit viszonzott. Innen már úgy ment minden, ahogy kellett. Azaz túlságosan is, a pékség előtt negyed órát csevegtünk, ami elég volt neki, hogy megbízzon bennem annyira, hogy feljöjjön. De onnantól, hogy beléptünk a lakásba, túl gyorsan, túl mechanikusan zajlott minden. Én kezdeményeztem persze mindent, de mindenre kaptam jelet nagyon gyorsan. Túl gyorsan...
Irány az ágy, és lenyomtunk két kört. Úgy egy órán át tartott a dolog, volt közben majdnem minden. Misszionárius, lába a nyakamban, kutyapóz, lovaglás, és búcsúzóul le is cumizott. Azzal köszönt el, hogy kellemes délután volt, máskor is ismételjük meg. Kikísértem a házból, azóta nem beszéltem vele. Az oldalon, ahol találkoztunk, párszor rám nézett (jelzi az oldal), ami a nők nyelvén azt jelenti, hogy „jelet küldött”, de nem reagáltam rá. Nem volt rossz persze, de annyira nem is volt kiemelkedő, hogy újra áthívjam.
De mi is történt tulajdonképpen? Utólag persze világos, nem volt valódi hódítás, vagyis az volt, de a részéről. Nem én voltam a vadász, engem vadásztak el. Dórika akart egy könnyed estét, megérezte valamiről, hogy én alkalmas vagyok egy gyors kefélésre és hagyta, hogy a dolgok gyorsabban történjenek, mint normál esetben. Eszköz voltam számára, és ahogy láttam, később újra használni szeretett volna. :) Kettős érzés, egyfelől kicsit pozitív, hogy engem látott megfelelő eszköznek (élő dildó), ugyanakkor kicsit bántó is, hogy elhittem magamról, hogy én vadásztam le őt. Átverve éreztem magam.
Ez egy különleges eset volt, hisz itt nagy volt a mázlifaktor, hogy épp egy ilyen kiéhezett nővel vettem fel a kapcsolatot és ő engem pécézett ki egy körre. De ilyen is van pár, hála nagy számok törvényének.
