Igen, megint egy sportlady. Egy oldalon akadtunk össze, ahol az egyik képen épp egy oklevelet vett át (volt már ilyen). Rá is kérdeztem, mi az, mert sportos szerelésben volt átvételnél. Hát akkor lett belőle fitneszoktató. Innen már gördülékenyen ment a beszélgetés főleg sportvonalon. Arról az oldalról át is mentünk facebook-ra. Már kezdettől fogva nem volt egy gyorsan válaszoló típus, de azért haladt a beszélgetés. Pár képéről kérdeztem, hogy azok hol készültek, majd lassan kijelöltük a találkozó időpontját. Ez elég sokáig tartott, mivel dolgozik, tanul és még oktat is. Nagyon kevés szabadideje volt, napokig egyezkedtünk, mikor ér rá. Az első kijelölt időpontot lemondta előtte pár órával, de semmi gond, kijelöltünk egy másikat.
Nem érdemes amúgy olyan nővel ismerkedni, akinek ennyire kevés a szabadideje. Mármint, ha kapcsolatot akarsz. Aki ennyire el van havazva, annak nem lesz ideje egy férfira. De persze dugni dughat, abban bíztam én is, hogy Edit csak egy kis testiséget keres és amikor lesz ideje egy pár menetre, akkor lezavarja és ennyi.
Ritka, de ezúttal nekem jött közbe valami (egy projekt miatt aznap tovább kellett bent maradnom), és lemondtam a randit. Ekkor kicsit mintha megsértődött volna, legalábbis az írásából ez jött át. 25 éves, gondolom nem ahhoz szokott, hogy őt mondják le. Gyorsan helyre tettem azzal, hogy nekem is jöhetnek közbe dolgok és nem ez a randi a legfontosabb az életemben. Ekkor mintha mégjobban megsértődött volna, de nem sokkal később ismét beszéltünk. Ekkor jött egy időszak, amikor ő hazautazott pár napra, de mikor visszajött, akkor meg pont én utaztam el egy rövid időre. Tartottuk ugyan a kapcsolatot, de egyre ritkultak a szavak. Napi 1-2 mondat.
Az első kapcsolatfelvétel óta két hét telt el, mikor sikerült abban megegyeznünk, hogy most kell találkoznunk, különben az online kommunikációnk elhal. Én épp szabin voltam egy hétfői napon, amikor azt találtuk ki, hogy ő kijön ebédszünetben a melóhelyénél lévő kávézóba. Szerencsére az a hely tőlem pár percnyire volt, ami nem távolság. Ott találkoztunk délben. Aranyos, vékony, nagyon sportos, formás lány, szőke, vállig érő hajjal és nagyon kék szemekkel. Igazán vonzó nő.
Kellemes jeges kávét ittunk és beszélgettünk egy fél órát. A helyszín nem volt alkalmas „játékokra”, nem volt lehetőség odahajolni, megérinteni a másikat meg ilyesmi, így két ember ült egymással szemben és simán csak beszélgetett, mintha munkatársak lennének. Sok újat nem tudtam meg, javarészt a munkahelyéről csevegtünk, meg arról, hogy milyen sokan vannak a kávézóban pedig nem egy megszokott nap, nem egy megszokott időpont egy kávéra. Az is kiderült, hogy fél éve él pesten és nem ismer itt senkit, a barátai, családja vidéken van. Itt már körvonalazódott, hogy ha lesz következő randi, az városnézés lesz. :P
Jó tanács, soha se szervezz ilyen randit. Ez a "kiugrom" kajaidőben kicsit megalázó. Olyan "nem veszlek elég komolyan, hogy rendesen időt szánjak rád, csak besűrítelek valahova" feeling. Mondjuk ebből is érződött, hogy nem kapcsolatot keresett.
Fél óra sok mindenre nem volt elég, de a lényeghez igen, részemről megvolt a szimpátia, ezért másnap elhívtam egy városnézésre, de nem reagált rá semmit. Ez gyorsan eldőlt. Utólag nézve több hibát is vétettem. Egyrészt, hogy behódoltam és elfogadtam ezt a randit, ragaszkodnom kellett volna olyan találkozóhoz, ami nem ilyen kiugrom ebédszünetben dolog. Ezzel gyakorlatilag be is áraztam magam, hisz én alkalmazkodtam hozzá. Ha csak dugni akart egy férfival, akkor azzal el is vágtam magam, hogy belementem ebbe a találkozóba. A másik hiba, hogy olyan helyre ültünk be, ahol nem volt lehetőség fizikailag közelebb kerülnöm hozzá. A harmadik hiba, hogy nem vettem észre időben, hogy nem egy kapcsolatot keresett. Sejtettem persze, írtam is az elején, hogy hátha, de ahogy Stallone mondta az Oscar c. filmben: Persze, hogy tudtam.... csak nem sejtettem.
Ha időben leesik a tantusz, akkor nem városnézést javasoltam volna a végén, nem ennyire hagyományos ismerkedős témákat nyomatok, hanem az egésznek adok egy erotikus hangnemet. De mindegy, utólag könnyű okosnak lenni.