Úgy egy éve volt már egy poszt arról, hogy mely randik, mely tapasztalatok vezettek oda, hogy nyomulósabb legyek a nőkkel. Sok randit ma már egyből a lakásomra szervezek, de alapszabály, hogy első randi végén kell lennie csóknak. Ha nincs, akkor jó eséllyel halott a dolog (mindig van kivétel persze). Úgy vagyok vele, hogy inkább legyek lepattintva azért, mert túlságosan nyomulok, mintsem azért, mert lett volna lehetőségem, de kihagytam azzal, hogy lassan építgettem a dolgot.

Ez volt az egyik első lökés, az egyik első tapasztalat, ami ráébresztett, hogy a nőknél nyomulni kell:

http://sorozatrandizo.blog.hu/2016/11/17/az_egyik_elso_lokes_a_nagyobb_tempo_fele

Most pedig itt a másik ilyen tapasztalat is:

Társkeresős ismerkedés, aminek fő mozgatórugója a fotózás volt. Ő is szerette kattintgatni a gépét és én is. Kibeszéltük a fényképezőgépeket, megvolt a canon vs nikon beszélgetés (döntetlen eredménnyel). Nem is kellett sok a közös kávézáshoz. Olyan 165 centi, vékonyka, fekete haj (mostanában ők jönnek), zöld szem, hegyes áll, aranyos arc. Iszonyatosan tetszett. Az egész lány összhatásilag azonnal felkeltette bennem a "dugd, amíg bírod" érzést, sőt....

Picike csajszi volt, edzőcipő, farmer és póló. Nála nem vettem zokon ezt a szerelést, jól állt neki ez a lazaság. Kiderült, hogy ő is imádja a filmeket, így vagy két órán át azokról csevegtünk.

Később sétálni indultunk. Addigra már megtört a jég és a sok nevetés (de jó, hogy jó a humorom) hatására minden ment, mint a karikacsapás. A duna mentén sétáltunk elég sokáig, párszor majdnem el is ütöttek úgy rohangáltunk ide-oda. Addigra már ránk sötétedett. Egy padon ültünk és szinte megállás nélkül zajlott a csevegés. Nem dominálta egyikünk sem a randit, minden nagyon egyensúlyban volt. De tényleg, olyannyira minden úgy ment, mintha egymásnak teremtettek volna minket, hogy már nem csak megdugni akartam, hanem simán benne lettem volna vele akármiben!

Itt voltam puhapöcs. Tudni kell, hogy ekkor még tapasztalatlan voltam. Simán megcsókolhattam volna. De akkor még jófiú módjára azt hittem, a lassabb tempó komolyságot sugároz. Ennek ellenére úgy váltunk el, hogy lesz második randi.

Pár nappal később lett is. Itt megint hibáztam. Mindketten imádtuk a filmeket és épp adtak egy filmet egy olyan rendezőtől, akit mindketten szerettünk. Gondoltam jó ötlet moziba menni. Nem az! Mozi maximum a harmadik randin lehet. Első kettőn a nővel kell foglalkozni. További gond lehetett, hogy a film alatt sem foglalkoztam vele, a kezét fogtam (szánalmas), meg néha a combját. Az a baj, hogy ha érdekel a film, akkor az teljesen beszippant, megszűnik a külvilág. Szegény, meg gondolom arra készült, hogy ha már első randin nem smároltam le, akkor majd most végig csókoljuk a filmet. :P

Hát nem. Persze a film után még sétáltunk és beszélgettünk, majd mikor hazakísértem, nagy nehezen megcsókoltam. De úgy izgultam előtte, mint egy tini. Nem akartam elcseszni, nagyon tetszett ez a lány. Visszacsókolt, minden szépnek tűnt. Elköszöntünk, hogy lesz újabb randi. Jó nagy hülye voltam akkor. :P

Így utólag persze már könnyű látni a hibákat, de ez van. Másnap csevegés facen, de csak nagyon ritkán válaszolt. A következő randi firtatására pedig kinyögte, azaz megírta, hogy ennek nincs értelme. Tudni akartam a miérteket és mivel eddig őszintén (annak tűnően) beszélgettünk, ezért válaszolt is. Szerinte, nem érdeklem eléggé, mert akkor jobban közeledtem volna már első alkalommal is. A második randinak is azért adott esélyt, mert amúgy nagyon bejöttem neki, de ennél nagyobb tempót remélt.

Még próbáltam szépíteni, hogy semmi gond, most, hogy tudom, pörgetem a dolgokat, de már nem akart harmadik randit. Törölt. Gyaníthatóan más gyorsabb tempót kínált, mint én és két randi után már nem látta értemét egy olyan harmadik randinak, amin nincs spontán reakció (hisz azzal, hogy elmondta, mi a baj, a következő randira már rákészültem volna, az meg már nem az igazi).

Nos, ennyi. Akkoriban ez volt a második lökés, ami abba az irányba mozdított, amelyen most is járok. Hogy pörgetni kell a dolgokat, inkább, azért pattanjak le, mert túl nagy tempót diktálok, mintsem azért, mert túl lassút. 

Utólag neki is hálás vagyok, ha nem mondja meg, hogy túl lassú a tempó, akkor később, vagy talán sosem jövök rá, hogy mi velem a baj és úgy végzem, mint a többi "jófiúcska": "Nem kellek a nőknek, pedig rendes gyerek vagyok és kedves is... és mivel nem kellek, minden nő kurva"

:P