Nem is emlékszem, hogy Tinder, vagy Badoo, de valamelyik ilyen telefonos randi applikáción akadtam össze vele. Rövid fekete haj, barna szemek, vékony testalkat, mosolygós arc. Kedves lány volt, írásban sokat csevegtünk a nagyvárosi munkalehetőségekről, valamint a vidék lassú pusztulásáról. Egész komoly témákat érintettünk, olvasott nő volt, ami meglepett. Kicsit az igazi énemet kellet hoznom, a műveltebbet, és hanyagolnom ezt a csajozós, laza, kicsit bunkó (pimasz) stílust. De tetszett a változatosság.
Egy kávézóba invitáltam, ahol picit megijedtem, mikor először megpillantottam. Olyan volt, mint a képeken, de túlságosan is örült. Mármint, olyan tapadósnak tűnt, látszott, hogy régóta nem volt senkije én pedig nagyon bejöttem neki. Nagyon nyomult, ugyanakkor izgult (ha régen randizott, ez érthető), de ez a kombináció engem zavart. Mondjuk az nem baj, ha nagyon bejövök neki, előbb vihetem ágyba, de hamar kiderült, hogy Ő már most komoly dolgokban gondolkodik.
Közel volt a harminchoz és már ketyegett az a fránya biológiai óra. Sokat beszélt és tele volt nagyra törő tervekkel. De amikor rákérdeztem, hogy mit tesz, hogy elérje azokat, arra nem tudott értelmes választ adni. A szokásos jelenség, nagy álmok és tervek, de tenni, semmit nem tesz értük. Gondolom, várná a férfit, aki majd anyagilag besegít ebben. Lehet, hogy bennem meglátta a lehetséges szponzort, mert nagyon nyomult, de csak szavakkal. Megcsókolni nem hagyta magát, pedig próbálkoztam, amikor az alkalom megfelelőnek tűnt. Ha épp nem a terveit ecsetelte, akkor egész kellemes beszélgetés zajlott, városfejlesztés, korrupció, illetve ezzel kapcsolatban az, hogy milyen brutális naivitás abban hinni, hogy lehet korrupciómentes egy kormány.
Beszélgetni nagyon jó volt vele, de a szavakkal történő tapadása (itt olyasmikre gondolok, hogy ecseteli, "ha minden jól megy köztünk, akkor egy hónap múlva el kéne mennünk ebbe a városba ezért és ezért". "Ha minden jól megy köztünk jövő ilyenkor"… és így tovább…). Kicsit ijesztő volt, de meglepő módon, rákérdezett merre lakom. Mutattam az irányt, majd elindultunk arra. Gondoltam, hogy akkor mégiscsak lesz itt valami, úgyhogy borozást javasoltam, épp van is behűtve egy üveggel. Belement.
Nálam a szokásos körbevezetéssel indult a dolog, majd a kanapén iszogattunk. Eddig még mindenki megdicsért, hogy ahhoz képest, hogy férfiként egyedül élek, milyen rend van. Csak egyik szekrényt se nyissa ki senki. :D
Egy idő után megint meg akartam csókolni, de ezúttal is hárított. Látta rajtam az értetlenkedést, mire annyit mondott, hogy első alkalommal nincs csók. Gondoltam magamban, hogy oké, akkor "csók nélkül dugjunk", de inkább nem mondtam. :P Itt most értekezhetnék arról MEGINT, hogy mi a lófaszért jövünk fel a lakásomra, ha nem lehet semmi, de őszintén, már a tököm tele ezzel. Mondjuk ebben az esetben, ha valóban szponzort keresett a csaj, akkor lehet, hogy nem volt elég nagy a lakásom. :) Úgy tűnik, a harminc alatti nők nem ugyanazokat a jelzésrendszereket ismerik, mint az idősebbek. Ez van. Számukra, az első randin történő lakásra feljövetel, a világon semmit nem jelent. Miután megittuk a bort és későre járt, ő pedig hajnalban kelt, ezért kikísértem. Nem hívtam többet. Alaposan átgondoltam a dolgot, és az, hogy ennyire tapadt szóban és tervezgette a jövőt, a frászt hozta rám és inkább nem megyek bele a játékba, még akkor sem, ha talán 1-2 randi után lefektethetném. Meg ki tudja, lehet hogy az a típus, aki addig nem bújik ágyba, amíg nem költök rá vagyonokat, étteremben, vagy utazgatással.
Úgy döntöttem, ez nekem nem éri meg, túl nagy befektetés (ami itt energia+idő+pénz hármasa) egy rizikós dugásért (mert vagy összejön 1-2 randi alatt, vagy nem).
