Tinderen „jöttünk” össze, csinos 29 éves nő (megint egy harminc körüli). Pizzasütéssel nyitottam nála, amit annyira viccesnek talált, hogy beszélgetés lett belőle. Hamarosan elkértem a számát és beszéltünk telefonon is.

Nemrég költözött fel Pestre, vidéki „kislány”. Nem ismer még senkit, munkahelye már van, de még halomban állnak a dobozok a lakásán. Eredetileg pakolni akart aznap, de rávettem, hogy sokkal érdekesebb lenne velem a pizzasütés, mint a pakolás. Eleinte vonakodott, de végül belement a találkozóba. Ami aznap este volt.

Már elindultam a megbeszélt találkahelyre, mivel abban maradtunk, hogy sétálunk picit és ha megvan szimpátia, akkor sütjük a pizzát, mikor is jött az sms, hogy késik 20 percet. Annyit nem fogok ácsorogni. Visszafordultam, hazajöttem és addig össze készítettem mindent, hogy ha megérkezik, akkor csak be kell dobni a sütőbe a cuccot és mehet is sütés. Nyerek egy kis időt. Még a villanyt sem kapcsoltam le, mikor kimentem elé.

170 centi körüli volt, világosbarna haj, kék szemek, szemüveg, mosolygós arc. Eleinte kellett pár másodperc mire felismertük egymást, nem pont olyan volt, mint a képeken, de semmivel sem volt rosszabb. Elindultunk a lakásom felé és közben csevegtünk. A késés oka a főbérlője volt, akivel még aláírt pár papírt. Aztán kérdezte, hogy merre megyünk? Mondom, hozzám, pizzát sütni. Erre jött a sablon, hogy Ő elsőre nem megy fel senkihez. Azt hittem, otthagyom a picsába. :P De persze kedvesen válaszoltam, hogy mind írásban, mind telefonon erről beszéltünk. Ő persze állította, hogy erről nem volt szó. Most komolyan? Ezt csinálom heti 3-4 alkalommal, én tévednék? :P Persze nem ezt mondtam. Azt javasoltam, hogy sétáljunk akkor picit, és utána menjünk fel. Elvégre a villanyt is égve hagytam, a pizzát is előkészítettem. Ebbe belement.

Sétáltunk vagy 40 percet erre-arra és közben igyekeztem tartani a jókedvet benne. Sokat nevetett és jeleket is küldött, de mikor végül a lakásomhoz értünk, nem akart feljönni. Kérdeztem, hogy ennyire nem vagyok bizalomgerjesztő, vagy mi van? De szabadkozott. Gondoltam, szimplán csak nem tetszik neki a pofám és kész. Mondom, rendben, akkor most elkísérlek a villamosig, aztán hazajövök és megcsinálom a pizzát. Persze felugorhattam volna, pizza be a hűtőbe, villany leolt, és nyugiban kísérhettem volna a csajt,de nehogy már még ugráljak. Megbeszéltünk valamit és Ő önkényesen megváltoztatta én meg munkát fektettem az előkészületekbe (oké nem sokat, de akkor is). Ezek után nehogy már még én hódoljak be neki. :D

Elkísértem, és még séta közben elárulta, hogy vidéken, ahonnan jött, sok minden érte. Kirabolták, megpróbálták megerőszakolni, követték. Ebből nem tudhatom mennyi igaz, de megmagyarázza, miért nem jött fel. Csak mert, akivel megbeszélem, hogy feljön, az egy rövidke séta után fel is szokott jönni, vagyok annyira megbízható kinézetű. :P Ha valóban ez a sok minden megtörtént vele, akkor érthető, az viszont nem érthető, miért ment bele eleve abba, hogy feljön, ha nem is állt szándékában?

Meg persze az is kérdés, hogy valóban megtörténtek-e vele a fentiek, vagy csak magyarázkodott. Nem tudom. Másnap ráírtam, hogy akkor szervezzünk egy rendes randit. Tetszett annyira, hogy megérje vesződnöm vele és elvinni ide-oda. De nem válaszolt. Gondolom, besértődött. Ez van, legközelebb előre tisztázza, mit lehet és mit nem.