Mentségemre legyen mondva, nem tudtam ,hogy mennyi idős. Nem is kérdeztem, mert képek alapján kinézett vagy 23-nak. Heni egy érdekes eset volt. Vörös, vállig érő haj, vékony testalkat talán csak a hasán volt 2-3 kg plusz, de még bőven a vékony kategóriába esett. Szokásos módon nyitottam a beszélgetést, határozottan, kissé flegmán, de viccesen. Vette a lapot és visszaszólt. Ez már jó.
Gyorsan haladt a beszélgetés, és már fűzögettem, hogy az első találka nálam legyen és főzök neki egy különleges kávét. Persze ezt felvezettem még az elején, hogy nagy kávé rajongó vagyok (ő is), és különféle országokból hozatok kávékülönlegességeket. Épp van nálam olyan, ami sehol máshol az országban. :P
Nagyon könnyen belement a találkozóba. Már másnap este át is jött. Autóval érkezett, és persze késett. Tíz perccel a megbeszélt időpont után azzal hívott fel, hogy a GPS nem működik, nem talál ide. Eleinte azt hittem, hogy el se indult, csak kamuzik. Aztán mondta, hogy megoldja, nagyjából elmondtam neki, hogy milyen ismertebb helyek vannak a közelemben. Nincs az az isten, hogy valaki ne találjon ide, olyan helyen lakom, hogy egyszerűen idiótának kell lenni, hogy ne találjon ide valaki.
Újabb 15 perc telt el, mikor megint hívott, hogy óriási dugó van, de megoldja. Ez mondjuk lehetséges, ezen a részen mindig dugó van. Bő fél óra eltelt, mikor megint hívott, hogy nem tudja hova lerakni a kocsit és itt köröz. Kimentem, de nem találtam. Kiderült, hogy pár utcányival arrébb vitte a GPS (még sosem történt ilyen), de idetalált. Azonban valóban nem volt itt parkolóhely sehol. Megállt előttem, beszálltam a fehér fordba és köszöntöttük egymást. Épp olyan volt, mint a képeken, semmi meglepetés. Elindultunk és köröztünk a környéken, hátha parkolóhelyre lelünk. Szerencsénk volt és a lakásomtól pár utcányira, találtunk is egyet, ahonnan épp kiállt valakit. Parkolás után elsétáltunk hozzám.
Körbevezettem a lakásban, majd lefőztem a kávét. Kotyogóst használtam, mert annál jobbat csak a spéci gépek tudnak főzni. Természetesen a kávé egy dobozban volt, az eredeti csomagolását már kidobtam – ez volt a szövegem. Már nem is tudom, mit mondtam, milyen különleges kávé is ez. :P
Már a kocsiban feltűnt, hogy elég nagyszájú a lány, vezetés közben beszólt a többi sofőrnek. Persze azok nem hallották, de nem is ez a lényeg. Hanem a hév, ami benne volt a nőben, ahogy kiabált velük. Nálam is csak mondta és mondta. Mindenféléről beszélt, de javarészt a gyerekekről és a barátnői gyerekeinek a fotóit mutogatta. Kezdett gyanús lenni, ezért miközben a kanapén kávéztunk, rákérdeztem, hogy mi a véleménye a családalapításról. Igazából nem hiszem, hogy szerencsés ilyesmiről beszélni első randin akkor, ha az a cél, hogy még aznap megfektesd a nőt. De ezen a ponton, a nagyszájúsága és a folyamatos gyerek képek mutogatása miatt én már azt éreztem, hogy semmi kedvem lefeküdni vele.
Kiderült, hogy már lassan szeretne családot, persze nem kapkod, de jó lenne, elvégre már pont elmúlt harminc. Ekkor megállt bennem az ütő egy pillanatra. Mondom, sokkal fiatalabbnak tűnsz. Azt válaszolta, hogy mindenki szerint letagadhatna 10 évet. Megint én hibáztam, nem figyeltem a korára már az elején és most itt vagyok megint egy harmincas, gyereket akaró nővel. Kicsit kérdezősködtem, mikor épp levegőt vett és befogta a száját. Mint kiderült, visszaköltözött az anyjához és vele él jelenleg. Nincs semmi terve a jövőre nézve, van egy munkahelye ahol nagyjából átlagos fizetése van (de ahhoz kevés, hogy egyedül éljen egy lakásban).
Itt már egyértelmű volt, honnan fúj a szél. Kell neki egy pasi mindenáron. Nem is rejtette véka alá, mert küldte a jeleket ezerrel. Sokszor hozzámért, többször a lábam is megérintette „véletlenül”. Ez egy nőnél annak az egyértelmű jele, hogy dugni akar. Persze volt még fejbiccentés, nyakmutogatás, játék a hajtincseivel, úgy bombázott a jeleivel, mintha ő lenne az USA én meg Irak. :P
Csak addigra nekem már teljesen elszállt minden hangulatom, eszemben sem volt lefeküdni vele. Lehet, hogy másnap már költözne is ide. Egy kollégám épp hasonlóan ismerkedik és elkezdett járni egy nővel, aki két hét után már hozzá akart költözni. Szóval igyekeztem távolságot tartani, de mikor kimentem és öntöttem magamnak vizet, visszajöttem és váratlanul átölelt. Persze viszonoztam, de azt kívántam, hogy húzzon haza.
Persze tovább járt a szája és szóba került, hogy a munkahelyén a kolléganője többet keres ugyanazért a munkáért, mint ő. Szerinte azért, mert a főnökkel kavar a csaj. És felhozta az őt ért igazságtalanságokat az elmúlt időszakokból, amelyek java része mindenféle munkahelyről származott és mindegyik érintette az anyagiakat is. Szerinte ugyanazért ugyanannyit kéne fizetni, és hogy ezeket törvényesíteni kéne. Mármint, hogy az állam garantáljon egyenlőséget a bérekben.
Álljunk már meg egy pillanatra! Ebben az országban rendszerváltás történt (most abba ne másszunk bele, hogy ez mennyire sikerült). Kapitalizmus van (vagy olyasmi). Nem feltétlen fog ugyanazért a munkáért ugyanannyit kapni két ember. Annyit kapsz, amennyit kitárgyalsz magadnak. Vagy akkor, mikor jelentkezel az állásra, vagy akkor, mikor már ott vagy ideje, bizonyítottál és bértárgyalást kezdeményezel. Akár mint raktáros, akár mint középvezető. Ha valaki oda mer állni és kitárgyalni magának egy emelést, akkor had kapjon többet. Még ha ugyanazt a munkát is végzi. Versenyszféráról beszélek természetesen.
Látszik, hogy a szüleink még javában a szocializmusban éltek és kiskorunkban mi is kaptunk ilyen irányú nevelést tőlük. Ez a „mindenki ugyanannyit” elv akkor volt divatban. De ez a rendszer bedőlt, nem véletlenül. Voltak előnyei, voltak hátrányai, mint ahogy a mostaninak is.
Persze érthető, aki nem mert lépni, az kevesebbet keres és neki jobb lenne, ha a törvény vagy valami felsőbb hatalom egységesítené a fizetéseket, de aki meg elég tökös, az had léphessen előre. Mielőtt még nekem estek, itt most a fővárosi helyzetről beszélek. Tudom, hogy vidéken örül az ember, ha minimálbéres munkát kap. Éltem vidéken, végeztem anno fizikai munkát és nem irigylem őket. Nem véletlenül menekültem pestre, itt kamatoztathatom a szellemi képességeimet. :P
Lényeg a lényeg, hogy lassan el kéne felejteni ezt a ránk ragadt egyenlőséges dolgot, hogy mindenki ugyanannyit kapjon ugyanazért a munkáért. Mindenki harcolja ki azt a fizetést, amivel már elégedett. Amennyiben ez nem lehetséges (Magyarország jelentős részében ez a helyzet), akkor bizony költözni kell!
Vannak, (megint csak a pesti helyzetről beszélek, az olyan multiknál, amelyeket ismerek), akik napi 10-12-14 órákat dolgoznak és több fizetést akarnak. Csak az a gond, hogy ők egyszerű munkát csinálnak, pakolnak, vagy ilyesmi. Nincs felelősség a vállukon. Olyan értelemben, hogy nem kell olyan döntéseket hozniuk, amelyek akár másokra és a cég bevételére is hatással lehetnek. Ilyen cégeknél a fizetések nagyságát nem az elvégzett munka mennyisége befolyásolja, hanem a munkáddal járó felelősség! A közvetlen főnököm napi 2-3 órákat dolgozik, de olyan döntéseket hoz meg az alatt, amelyek majdnem mindenkire hatással vannak. Nem irigylem, és kapjon is érte sokat. Ellentétben egy politikussal, itt, ha hibás döntést hoz, akkor számon is kérik. Míg egy raktáros felelőssége nem nagy, nem múlnak munkahelyek az ő döntésein.
Nagyjából ezeket mondtam el Heninek is, mikor is közölte, hogy lassan mennie kell. :P Kikísértem az autójához, majd puszival elváltunk. Gondoltam ennyi volt, a vége monológommal elijesztettem. Nem mintha bántam volna, mert ugye nem akartam én tőle semmit.
De két nappal később rám írt, hogy sajnálja, hogy elsietett, de találkozhatnánk még, mert AMÚGY szimpatikus vagyok neki. Elég nyílt üzenet volt, ritka, hogy egy nő ennyire nyílt lapokkal játszik. Csak az az AMÚGY szó ne lett volna ott. Vagy végülis mindegy, nem szándékoztam találkozni vele. Finoman lekoptattam. Két nappal később már egy másik bögyössel randiztam.
