Harminc vagy afeletti szingli nővel kár kezdeni, ezeknél valami nem működik rendesen. Már nem ez az első, mikor olyan elvárásokba futok bele, hogy csak nézek, hogy ez a nő komolyan gondolja? Hogy az a pasi, akit leírt, az majd vele fog kikezdeni? Ezek a nők olyan férfira vágynak, akik a férfitársadalom felső rétegét teszik ki, azok pedig inkább modellekkel randiznak, nem szingli harmincasokkal. Több, nagyon szép huszonéves egyetemistának is megfelelek, olyanoknak, akiknek olyan teste van, hogy sok férfi már ránézésre is elélvezne. Erre az ilyen harmincasok, akiknél már a szépség megfakult, jönnek az elvárásaikkal meg a feltételeikkel? Mire fel? Mit tud ő adni egy top férfinak (akire vágyik)? Nem számít, hogy azt hiszi, még húsz éves és top nő, már nem az. Főzni nem tud, a személyisége nem egy nagy eresztés, szóval értetlenül állok a jelenség előtt.

Nyitásként jól kidühöngtem magam. Konkrétan nem Szilvi volt a „célpontja” a kirohanásnak, hanem az, hogy egy kisebb statisztikát csináltam az eddigi hódításaimról és az jött le, hogy a legnagyobb hatékonyságot a 20 és 25 közöttiek között értem el, míg a saját korosztályom (30-35) közötti nőknél a sikereim száma elég csekély. Nem mintha panaszkodni akarnék, hisz tízből kilenc férfi, ha választhatna, hogy huszonéveseket dugjon, vagy harmincasokat, bizony a huszonéveseket fogja választani. Én is. Szóval nincs itt baj, csak nem értem a jelenséget. Elfogadom, hogy nem vagyok elég egy harmincasnak, bár nem értem, miért, ha külsőre a húszasoknak bejövök, lakásom is van, viszonylag jól is élek. Nyilvánvaló, hogy még ha be is jönnék nekik, akkor is inkább maradnék az egyetemistáknál, de jó lenne tudni a választ a miértre. Még ha olyan intelligensek, műveltek lennének a 30 fölöttiek, de hát nem azok. Sőt….

Íme az elméletem, ami saját (bár nem zárom ki, hogy más is gondolt már erre). A 30 fölöttiek még egy előző generáció tagjai, számukra az alkalmazkodás nehezebb a mai pörgéshez. Ők még abban a hitben vannak, hogy létezik a herceg fehér lovon, hogy majd jön a nagy Ő és hetekig udvarol nekik, stb. Ellenben a mostani huszonévesek szerintem ebből a szempontból realistábbak, tudják, hogy nincs herceg (hála a netnek és a rengeteg információnak), és talán emiatt is élnek sokkal lazábban és nem foglalkoznak azzal, hogy ki, mit gondol róluk, ha lefekszenek több tucat palival. Ők már nem szégyellnek első randin szexeleni, sokkal nyitottabbak, ami nekem csak jó. Oké, nem egy összeszedett elmélet, de na...

Térjünk is rá Szilvire, akivel az egyik ismerkedős oldalon találkoztam. 30 éves és rendszeresen jár konditerembe. A képein izmos testalkata volt, bár arcra picit átlag alatti. Izmos alatt nem kigyúrtat kell érteni, hanem amolyan Rubint Rékás megjelenést, csak a poszt címében jobban hangzott a kigyúrt szó. :) Tipikus példája volt annak, hogy ha egy nő nem szép, akkor kemény edzéssel még varázsolhat magának olyan testet, ami ugyanúgy felkelti a férfiak érdeklődését, mint a csinos pofi. Neki jó teste volt. A találkozót nehezen tudtuk összehozni, egyszer nekem kellett lemondanom munka miatt, kétszer pedig neki. Emiatt én már el is könyveltem, hogy ebből nem lesz semmi, ezért az utolsó pár napban alig kommunikáltunk. Aztán csak sikerült egy estét megbeszélni.

Késett húsz percet, mert nem talált oda. Azért a Nyugati nem egy olyan hely, amit könnyű eltéveszteni, de mindegy. Bár azt hittem, csak szórakozik, mikor írta telefonon, hogy itt meg itt kicsit eltévedt, holott egy kerülettel arrébb lakik (állítólag). De csak odaért. Edzésről jött, nagyon kajás volt, úgyhogy bedobott egy hamburgert (edzés után a legjobb a hambi :P ). Sétálni volt kedve, úgyhogy sétáltunk, majd egy padon ültünk. Az egész randi nem tartott tovább negyven percnél amúgy. Megpróbálta megtudakolni, hogy milyen autóm van, amit nem így kérdezett meg, hanem úgy, hogy milyen autómárkáért rajongok. Ez mondjuk necces, mert ha azt mondom Ferrari, még nem jelenti, hogy ferrarival járok, de ő arra volt kíváncsi, melyik az az elérhető márka, amit szeretek. :) Ez nem rossz taktika, mert az ember úgyis azt mondja, amije épp van. Hülyén jönne ki, ha azt mondanám, hogy kedvelem a Hondát, aztán áll egy Toyota a ház előtt. :D

Kérdezte, hogy merrefelé lakok (ezzel belőtte a környéket), hogy egyedül élek-e, drága-e az albi (mondtam, hogy nem, mert nem albérlet, hanem saját). Egyértelműen az anyagi helyzetem érdekelte, de ezt már akkor is sejtettem, mikor online csevegtünk, mert első találkozásnak vacsorázást javasolt. Ezt simán elengedtem a fülem mellett (már ha lehet ilyet online), de szerintem, ezt nem vette jó néven. Most komolyan, még sohasem láttam őt. Hát ki az a hülye, aki egy sosem látott nőt rögtön vacsorázni visz? Ha igent mondok, akkor talán látja, hogy jó anyagi helyzetben vagyok, ugyanakkor egy balek is leszek a szemében, aki azt teszi, amit a nő mond. Ha engedek neki, akkor balek vagyok, ha nem engedek, akkor meg zsugori. Ez nem egy win-win szituáció. Ezért is nehéz egy mai harmincasnak megfelelni.

Amúgy szerintem ott buktam a dolgot, hogy nem fizettem a hambiját, pedig úgy állt a pultnál, hogy odaférjek elé a fizetésnél, de hát nem én kajáltam, hanem ő! Vacsizni sem vittem el, szerintem ebből azt vonta le, hogy nem rendelkezem elég erőforrással. :P Ami csak azért vicces, mert megmondtam hol lakom (nagyon jó környék), milyen autóm van (kiszedte belőlem), egyedül is élek, szóval nem hiszem, hogy kevés lettem volna neki. Esetleg a környéket nem tudta belőni, mert ha a Nyugatit nem találta, akkor a tájékozódó képessége egy rakás nulla lehet. Ha vacsizni vittem volna, vagy legalább a hambit fizetem, szerintem nyerő lehettem volna, de ez persze csak megérzés. De volt bennem egy kis tüske már a találkozás előtt is. Mikor még online, vacsorázást javasolt, meg hogy elmehetnék érte és mehetnénk piknikezni (ez is szóba került még az elején), nekem ez nagyon nyomulós, anyagiakat felmérős stílus volt és ez végigkísérte a randit is. Mikor láttam, hogy úgy áll, hogy elé férjek, ha esetleg fizetni akarnám a hambugerét, akkor valami azt súgta belül, hogy "márpedig egy fillért sem áldozok rád", első randin, biztosan nem. Lehet, hogy megérezte bennem ezt a reakciót, nem tudom. Azt tudom, hogy ha kivesszük a képből az anyagiakat, akkor, mint ember bejöttem neki. Látszott rajta, hogy ha „átmegyek” a tesztjein, akkor lehet valami. Csak addigra én már régen átkapcsoltam „védekező” módba. Azaz igyekeztem minél kevesebb infót kiadni az anyagi helyzetemről, így is mondtam neki épp eleget.

Lényeg a lényeg, negyven perc múlva mondta, hogy másnap korán kel és induljunk el. Felszállt a villamosra, én meg hazajöttem. Másnap írt, és meglepő módon nem lerázó szöveget, hanem rosszabb. Tovább próbált kutakodni. Melyik konditerembe járok? És felsorolt három termet. Aki itt él pesten az tudja, hogy kategóriák vannak, olcsó, de sok ott a kétes alak, közepes, és persze felső. Amit felsorolt azok mind felső kategóriás termek voltak kemény bérleti díjjal. Aki jobban el van eresztve anyagilag, az az egyik ilyen felső kategóriás helyre jár, de csak azért mert divat. Mint az iphone. A közepes terem is épp elég, oké az olcsót érdemes kerülni, de egy közepes pesti edzőterem már bőven jó és megfizethető. A kérdésre annyit válaszoltam, hogy résztulajdonosa vagyok az egyik elit teremnek, de biztos nem ismeri, oda csak meghívással lehet lejárni edzeni, és csak a felső tízezernek. Aztán tiltottam és töröltem a picsába. :P